Egy napló vagy akár néhány feljegyzés soha nem felejti el azt, amit közlünk vele – s nem mellesleg minket is emlékeztet fontosabb élményeinkre, érzéseinkre.  Apró írásaink által a múló gondolataink tovább élhetnek és később formálódhatnak.

A zsúfolt hétköznapok forgatagában többnyire egyik feladat teljesítésétől haladunk a következőig. Egy sikeres vizsga, vagy akár egy kemény munkát igénylő nap élménye gyakran a „letudva” kategóriába kerül, majd feledésbe vész. Néhányan a szakkoliból összefogtunk és megálltunk egy pillanatra, ezzel teret adva egy-egy pozitív élménynek, érzésnek, hangulatnak, ami aznap elfogott minket. Május 21-én kezdtem pár sort, majd Orsi és Bogi is csatlakozott.

2019. 05. 21. "Lidlbe siettem. Útközben találkoztam egy aprócska idős hölggyel, közeledett felém. Nem követtem az átlag pesti magatartást, így ahelyett, hogy kitértem volna az útjából, kihúztam előbb az egyik, majd a másik fülhallgatómat, figyeltem rá. Mivel nem sikerült elég gyorsan eltávolítani a zenefoszlányokat a fülkagylóimból, a hölgy mondandójának elejéről lemaradtam. Olyan kedvesen mosolygott rám, és lóbálta előttem a szórólapját – azt az egyet, ami nála volt -  hogy automatikusan elmosolyodtam én is. Kivettem a lelkesen vibráló szavaiból, hogy ez a kis lap nagyon-nagyon hasznos és okoskütyüvel is rákereshetek. Elvettem a lapot, és megköszöntem a jószándékát. Az idős hölgy rendkívül boldog lett, szép napot kívánt nekem, én pedig mosollyal az arcomon folytattam az utamat."

Papp Ágnes

2019. 05. 23. "Zötykölődök haza a negyvenhetesen, mellettem két huszonéves lány beszélget mindenféléről. Megáll a villamosunk a Gellért téren, a szembe menő peronon egy bácsi siet, hogy elérje az övét. A két csaj rögtön rá figyel, hangosan szurkolnak, hogy a villamosvezető várja meg az öregurat. Nagy mosoly terül szét az arcukon, mikor a bácsi felkapaszkodik a járműre. “Úgy szeretem a bácsikat” - jelenti ki az egyikük elfogulva."

Szőke Orsi

2019. 05. 25. "A minap felkeltem hajnalban. 5 órára, Napüdvözletre mentem a városba. Láttam az átbulizott éjszaka után hazatérőket. Láttam a hajnali utcákat, a Lánchidat az éhes oroszlánokkal, és a hajnali fényekben fodrozódó Duna lágy hullámait, láttam az üres villamost, majd a - még akkor is - külföldiektől zsongó Deákot. S lassan ébredezett a város. Láttam a hajnali fényben pompázó Hősök terét, hol tömegek mélyedtek el önmagukban, egyként. A levegő melegebb lett, az utca egyre zajosabb, s én a napfényben láttam a munkába igyekvő dolgozókat. Kantáros nadrág, farmer és öltöny mindenütt… A sokszínűség gyönyört ötvözött.

Az éjszakából átforrva újabb nap virradt- egy új lehetőség, esély az örömre, a kihívásra, a puszta létre - s én akkor és ott néztem, ámulva."

Zách Bogi

Úgy gondolom, mindannyiunk számára megérte egy kis időre lelassítani, és odafigyelni arra, amit a saját életünk üzen nekünk. 

Írta: Papp Ágnes ELTE Illyés Sándor Szakkollégium