Május 10-én, kedden délelőtt az Irányi utcában található Belvárosi Tanodába látogattunk el. Érkezésünkkor az iskola egyik tanára, Szőllősi Beáta szociális munkás vezetett körbe minket. Elmesélte, hogy a Tanoda 1990 óta nyújt második esélyt olyan 16-25 év közötti fiataloknak, akiknek már korábban el kellett hagyniuk egy vagy több korábbi gimnáziumot. Az iskolaelhagyás okai mindenkinél különbözőek, van, aki nem tudott beilleszkedni a közösségbe, másnak a tanulással akadtak gondjai, akad olyan, akinek magánéleti konfliktusok miatt kellett váltania. Egy közös bennük, egy második esélyt szeretnének kapni.

A Tanodába sajnos mindig nagy a túljelentkezés. A felvételi első lépése, hogy a diákoknak önkéntesen kell elhatározniuk magukat a jelentkezésre, külső nyomásra nem lehet beiratkozni. Ezután a Tanoda egy ismerkedős beszélgetésre hívja a tanulókat. Ennek célja, hogy a mentorok jobban megismerjék a diákokat és a problémáikat, illetve, hogy ők is jobban át tudják gondolni, hogy a Tanoda a megfelelő gimnázium-e a számukra. Ezen kívül a felvételizőknek lehetőségük van bemutatni magukat, kérdezni az iskoláról, körülnézni, találkozni az ide járó diákokkal, és benyomásokat gyűjteni. Ha a beszélgetés végén úgy érzik, hogy ez a nekik való hely, akkor az e-mail címükre kérhetnek értesítést a konkrét felvételi időpontjáról. Ez a szakasz egy rövid írásos bemutatkozásból és egy beszélgetésből áll, ahol több tanár van jelen, de továbbra is az ismerkedés a cél, nem a tudás felmérése. A felvételi során közös döntés alapján dől el az is, hogy melyik diáknak ki lesz a mentora, aki majd egyengeti a tanuló útját az itt töltött idő alatt.

Az iskolába belépve egy otthonos közeg fogadott minket, mintha egy (vagy sok) kamasz szobájába nyerhettünk volna bebocsátást. Az épületet korábban rajziskola volt, ezt indokolja az alapterületet és a termek kis méretét. A falakon diákok dekorációi és festései voltak láthatóak. A folyosókon és az utcafronton pedig folytonos élénk zsibongás hallatszott. Az irodák és a termek mindig nyitva voltak, biztosítva a szabad bejárást és erősítve a bizalmi légkört a diákok számára.

Mivel érettségi után voltunk egy héttel, ezért sokan önkéntesen szabadságot vettek ki. A magyarórán, amin voltunk mindössze egy diák ült bent. E.T.A. Hoffmann: A homokember c. novellája volt az óra témája, amit szoros szövegolvasással vizsgáltak, vagyis bekezdésről bekezdésre tárgyalták a benne foglaltakat. A Tanár úr véleménye szerint jobb úgy haladni, hogyha több diák vesz részt az órán, mivel akkor gyakran párbeszédbe is lépnek egymással és a tanárral is. Számomra módszertani szempontból is tanulságos volt az óra. Kitértünk a műben megjelenő álmok, a vizualitás, és a psziché kérdéseire is. Az órán részt vevő diák elmondása szerint őt az motiválta ezen az órán, hogy műveltséget szeretne szerezni.

(kép forrása: Belvárosi Tanoda Alapítvány)

A Belvárosi Tanoda egy reakció a jelenlegi oktatási rendszer hiányosságaira és fonákságaira. Felkarolja azokat, akik a közoktatás hagyományos kereteiből kihullottak. Azonban csak a saját csekély erőforrásaihoz mérten tud második esélyt teremteni az arra rászorulóknak. Távolabbról nézve nyilvánvalónak tűnik, hogy ebben a rendszerben diákok tömegeinek lenne szükségük a fejlődésükre fordított módszerek újragondolására. Kevés ehhez hasonló alternatív intézmény működik, pedig bőven lenne rá igény. Talán máshogy kéne feltenni a kérdést, és azt megvizsgálni, hogy diákok széles rétegei miért ütköznek – elsősorban külső tényezők által okozott – indokolatlan tanulási nehézségekbe és szocializációs kihívásokba. A jelenlegi oktatási rendszer sok reformra szorul. A pedagógusok megbecsültsége, a tanított tudásanyag és a kimeneti követelmények újragondolása a megvalósulásukig nem elévülő problémák. Azonban a problémák artikulálása ellenére sem tűnik úgy, hogy a közeljövőben érdemi változások következnének be ezen területeken. Az oktatáspolitikát borító homályban egy apró fény tud lenni a Tanoda, aminek szellemét és tevékenységét kifejezetten előre mutatónak gondolom. Ugyanakkor jelenleg utópikusnak tűnik azon cél, hogy az oktatás képes legyen azt biztosítani a diákok számára, hogy már az első esélyükkel is sikeresen tudjanak élni.

A Belvárosi tanoda weboldala:  https://www.beltanoda.hu/ 

Szerző: Ivánkai Márk

„Ember vagyok, új élet, új utas,
Ki azt hiszi, friss titkokat kutat,
S szűz ösvényt tör. Ám bennem csöndesen
Ezernyi ős mozgás jár vén utat.

(részlet Tóth Árpád – Az ősök ritmusa c. versből)

Már kicsiként is rengeteget gondolkodtam azon, mikor az akkori barátaimnál voltam, hogy mennyire másként élnek más családok. Ahány barátomnál voltam annyi féle szokás volt. Különbözött egymástól (és a miénktől) a családi vacsorák hangulata, máshogy teltek az ünnepek és mások voltak a viszonyok a családtagok között. Később értettem meg a különbözőségek okát, hogy mennyit számítanak a családi hagyományok és a családban uralkodó életszemlélet.

Sokan elismerik azt a feltevést, hogy sorsunk és személyiségünk alakulását tekintve meghatározóak gyerekkorunk történései. Már kevesebben vannak, akik tovább mennek és úgy vélik, nemcsak a gyermekkor, hanem az előző generációk személyes sorsa is hatást gyakorol utódaik életére, személyes boldogulásukra. Először Szondi Lipót foglalkozott mélyrehatóbban a témával, családi tudattalannak nevezte azokat az erőket, melyek egy-egy család hagyományaiból, szokásaiból, az ősök történetéből táplálkoznak és amelyek választásainkat láthatatlan módon befolyásolják, észrevétlenül, de mégis aktívan alakítva életünket és személyiségünket. Ha nem tárjuk fel, nem tudatosítjuk ezeket az erőket, könnyen az a kényszersors lesz a fizetségünk, amelyet a családi tudattalan meghatároz, amelyre elő vagyunk általuk huzalozva, tudattalanul továbbadva a mintákat a következő generációknak. Ezért nagyon fontos, hogy feltárjuk őseink múltját és ha kell, tudatosan változtassunk ezeken a mintákon, hogy egy szabad és a múlt árnyaitól mentes életet élhessünk.

(kép forrása: Facebook, Alexandra Könyvszalon)

Orvos – Tóth Noémi a következőképpen ír erről könyvében:

„Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban - hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.” Könyvében rávilágít többek között arra, hogy milyen hatásai vannak a testvérsorrendnek, annak, ha nemvárt-, helyettesítő-, vagy funkciógyerek az illető, valamint annak romboló hatására, mikor másnemű gyereket szerettek volna a szülők.

Traumák kialakulása:

Mikor fenyegetettség ér minket, automatikusan bekapcsol a szimpatikus idegrendszerünk és vészreakcióval (fight or flight) reagál az eseményekre, melyben az egyik út az, hogy harcolunk a másik pedig, hogy elmenekülünk. Mikor egyik sem lehetséges és tehetetlenül, kiszolgáltatottan benne ragadunk a szituációban, úgy érezzük, kicsúszik a lábunk alól a talaj és elveszítjük a kontrollt. Nos, ezekben a beszorult állapotokban alakulnak ki a traumás reakciók, mikor az addig ismerős és biztonságos világ egyszerre a darabjaira hullik. Nemcsak a világkép,
hanem az énkép is darabokra esik szét. „Miért történt ez meg velem? Ezután hogyan tekintsek magamra?” - kérdezzük ilyenkor sokszor magunktól. Ilyenkor a legfontosabb, ami eltörik, az a biztonságérzet. Mivel a személy nem tudja, hogy mi fog történni a következő percekben, egy folyamatos készenléti állapot áll fenn. Az ember, stresszhormonszintje tartósan megemelkedik, viszont ez az állapot egy idő után nagyon kimerítő tud lenni a test és lélek számára, és számos betegség eredőjeként tartják számon. Hogy a helyzet tartósságát szemléltessem, a traumát nagyon jól le lehet írni a következő mondattal: „Attól, hogy valaminek vége van, még nem múlik el.” Ha a felszínen már múlni is látszanak az egykori sebek nyomai, sajnos a mélyben hosszú időn át ott rejtőznek és sokszor apró, jelentéktelen dolog kellenek ahhoz csak, hogy újra feléledjenek a múlt démonai.

Hogyan adjuk át traumáinkat a következő generációnak?

Ahogy már előbb említettem, a tartós fenyegetettségi állapot káros változásokat eredményezhet az emberi testben. Nemcsak a mellékvese megnagyobbodásával kell számolnunk ilyen esetben, hanem sajnos a stresszhormonok idegrendszerre történő hatásaival is, melyek szerkezeti változásokat is előidézhetnek az agyban. Ezek a változások a gének útján öröklődnek tovább a következő generációnak. Mindebből következik, hogy a fájdalom, a rettegés és szenvedés mintázatai tehát azokban a leszármazottakban is felbukkannak, akik nem is voltak részesei az eseményeknek. Az elmélet bizonyítást nyert egy 2014-ben, a Nature Neuroscience c. folyóiratban megjelenő tanulmány által. Eszerint az élmények biokémiai üzenetekké transzformálódva alakítják át nemcsak az érintettek, hanem utódaik idegrendszerének működését is. Az epigenetika adhat magyarázatot erre a jelenségre, mely azt vizsgálja, hogy a környezeti hatások milyen molekuláris változásokat idéznek elő az utódok génkifejeződéseiben.

(kép forrása: Piyabay)

Koragyermekkori hatások

Egy gyerek idegrendszerének fejlődésénél fontos szerepet játszik a tapasztalatfüggő érés. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a gyermekkel érzelmileg és fizikailag történik hatással lesz idegrendszere fejlődésére, befolyásolja agyának kialakulását. Az élet legkorábbi fázisában, a perinatális korban a baba és az anya egy közös pszichoszomatikus világban, úgynevezett egységvalóságban él. Ezért az anya érzelmi folyamatai rendkívüli jelentőséggel bírnak ebben a korban és befolyásolják a magzat biokémiai folyamatait. A szülő érzelmi állapota (és nem a szándéka) formálja a gyermek érzelmi működését, beleértve az idegrendszer fejlődését is.

Az élet korai időszakában tartós és intenzív stresszhormonok hatására a frontális lebeny nem fejlődik ki normálisan és nem lesz képes később az érzelemszabályozó funkcióját betölteni, mely később a személy életében érzelmei kontrollálhatatlanságában, impulzuskontrollzavarokban nyilvánulhat meg. Az ilyen egyéneket jelentéktelen események is kibillentik egyensúlyi állapotukból és extrém érzelmi reakcióval reagálnak rájuk. A korai
években az anya feladata, hogy elbírja gyermekének feszültségeit és megnyugtassa őt. Viszont egy érzelemszabályozásban sérült anya nem lesz képes erre, mert nem tapasztalta meg, hogyan kell. Így továbbadva ezt a mintát, a gyermeke sem lesz képes később megnyugtatni önmagát és elvész a biztonságérzet, melyre az egészséges fejlődéshez szükség van. Orvos-Tóth Noémi így ír erről könyvében: „Vegyünk most észre egy nagyon fontos dolgot! Akinél nem alakult ki az önkontroll képessége, aki nem vált képessé indulatai szabályozására, az szülőként is tehetetlen lesz, amikor gyermeke feszültségeit kellene csillapítania. Ilyenkor gyakran nem marad más eszköze, mint visszanyúlni a saját gyerekkori mintáihoz, ezért ingerülten vagy agresszívan reagál. Az érzelmek, az
indulatok így tudnak gátak nélkül hömpölyögni generációkon át.”

Kötődési minták

A korai életévekben rendkívül fontos a kisgyermek érzelmeinek tükrözése és megértése, így válik képessé később megérteni és szabályozni őket. Ha ez a tükör sérül, később nehézségei lesznek a személynek érzelmei felismerésében és megélésében. És mivel a tükrözés hiánya/sérülése miatt nem jött létre az egymásrahangolódás élménye az anyával, későbbi kapcsolataiban is nagy valószínűséggel megjelenik a másik személyre hangolódás képtelensége, valamint a beleérzőképesség hiánya. Ideális esetben - a megfelelő tükrözési folyamatok mellett – a kisgyermek később biztonságosan kötődő felnőtté válik, aki könnyen közel tud engedni másokat, ugyanakkor nem éli meg egy kapcsolat elvesztését hihetetlen csapásként, hiszen egyedül is jól érzi magát, bízik önmagában és szociális képességeiben. Ezzel szemben a nem megfelelő tükrözés és egymásrahangolódás a nem biztonságos kötődési minták kialakulását eredményezheti (szorongó ambivalens, a szorongó elkerülő és dezorganizált).

Családi történetek

A sejtszintű, biológiai változásokon kívül fontos szerepet játszanak hiedelemrendszerünk kialakulásában a családunk történetei, melyeket generációról generációra adunk át. Ugyanis ezek a közös történetekből fakadó „tanulságok és bölcsességek” fogják meghatározni azt, hogyan viszonyulunk a körülöttünk lévő valósághoz, mennyire merünk megbízni tágabb környezetünkben. Előhangolnak bennünket arra, hogy egy izgalmas megismerésre méltó, vagy épphogy veszélyes, félelmetes és kiszámíthatatlan helynek tekintjük-e a világot.

Összegzésként elmondható, hogy amíg a múlt feltáratlanul marad, nekünk sincs más lehetőségünk, mint tehetetlenül elviselni az örökölt mintákat. Pedig az élet sokkal nagyobb játéktérrel szolgál számunkra, mint azt valaha is gondolnánk. Ezért nagyon fontos, hogy megismerjük családi múltunk történeteit és mint egy puzzle-t, összerakjuk a darabkákat.

Végezetül Szondi Lipót által kidolgozott Sorsanalízis elméletével szeretném zárni az írásomat.
Szondi úgy vélte, sorsunk valójában nem más, mint választásaink végeláthatatlan sora: választunk magunknak párt, barátot, foglalkozást, de betegséget, sőt halált is. Úgy gondolta, hogy e döntéseinket egy láthatatlan erő, a családi tudattalan irányítja. Szerinte őseink sokféle sorslehetőséget kínálnak fel számunkra, melyek közül mi magunk választunk, hogy mire mondunk igent és mit utasítunk el. Ám ahhoz, hogy ezt tudatosan és szabadon tehessük, elő kell hívnunk a mélyből családi örökségeinket és ennek a tudásnak a birtokában dönteni arról,
hogy mit szeretnénk továbbvinni és mit engedünk el. Sorsunkat a maga teljességében csak a családtörténetünk, a transzgenerációs örökségeink feltárásával érthetjük meg, csak így vehetjük kezünkbe életünk kormányzását.
Érdekes utazás volt számomra ez a téma és a hozzá kapcsolódó könyvek. Érdemes lehet egy
genogramot készíteni a családtörténetről, hogy lássuk az összefüggéseket (lejjebb linkelek az elkészítéséhez oldalakat). Mindenkit arra bátorítanék, hogy tárja fel családja múltját, mely elvezethet egy mélyebb megértéshez önmagunkkal és sorsunkkal kapcsolatban.

További érdekességek, hasznos linkek a témában:

https://hu.sainte-anastasie.org/articles/psicologaclnica/cmo-hacer-un-genograma-en-psicoterapia.html
https://ezonetwork.ru/hu/family/how-to-make-a-genogram-psychological-examination-ofthe-family-as-a-whole.html
Felhasznált irodalom:
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors - Családi sebek és a gyógyulás útjai
Szondi Lipót: Ember és sors

Szerző: Nagy Judit Krisztina

Veled is megtörtént már, hogy hirtelen elkezdett kalapálni a szíved, nyomást éreztél a mellkasodon, szédültél, zsibbadtál, remegtél? Nem értetted mi történik veled, esetleg szívinfarktusra vagy más betegség megjelenésére gondoltál? Nos, amennyiben az orvosod semmilyen szervi tünetet nem talált, ami indokolhatná a történteket, akkor valószínűleg pánikrohamod volt. Ez egy rendkívül ijesztő élmény, az embernek közben azon járhat az esze, hogy bármelyik pillanatban meghalhat.

Ilyen szorongásos rohamot, azaz pánikrohamot bárki átélhet, nem csak pszichiátriai betegségben szenvedők. Az ilyen esetekre jellemző, hogy be tudjuk azonosítani a roham kiváltó okát, így az nem fog kiváltani tartós szorongást. Amennyiben viszont nem tudja az egyén megmagyarázni az okot, elkezdhet félni attól, hogy mikor történik meg vele újra. Ebből alakul ki az úgynevezett anticipációs szorongás, a „biztos megint rosszul leszek” és hasonló gondolatok, amelyek valóban további rohamokhoz vezetnek. Ekkor már pánikbetegségről beszélünk, ami sok-sok ember életét megnehezíti világszerte. Jellemző még az érintett személyekre, hogy viselkedésüket következetesen megváltoztatják annak érdekében, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, melyekről úgy gondolják, hogy előidézhetnek pánikrohamot.

Viszont itt megjegyezném, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és Európában élő, pánikbetegségben szenvedők fele átélt már „várt” és „váratlan” pánikrohamot is. Míg az előbbinek tudnak okot tulajdonítani, a másik megmagyarázhatatlanul, a semmiből jelenik meg. Így elmondható, hogy attól még lehet valaki pánikbeteg, hogy olyan pánikrohamot él át, amelynek okát meg tudja magyarázni.

A pánikrohamot hirtelen belobbanó intenzív félelem és/vagy kényelmetlenség érzése jellemzi, amely perceken belül eléri a csúcspontját, és ezalatt négy (vagy több) az alább felsorolt tünetek közül jelentkezik. A felsorolt tünetekkel jellemezhető, rohamszerű pánik-állapotra jellemző, hogy többnyire gyorsan, általában 10 perc alatt éri el maximális intenzitását, majd 20-30 perc alatt megszűnik.

Lássuk tehát a pánikroham tüneteit, amelyek visszatérően jelentkeznek pánikbeteg személyeknél:

1. Erősszívdobogás vagy felgyorsult szívverés.
2. Izzadás.
3. Reszketés vagy remegés.
4. Légszomj vagy fulladás érzése.
5. Fuldoklás érzése.
6. Mellkasi fájdalom vagy kényelmetlenség.
7. Hányinger vagy hasi fájdalom.
8. Kábaság, ingatagság, szédülés vagy ájulás.
9. Hidegrázás vagy hőérzet.
10. Paresztéziák (zsibbadás vagy bizsergő érzés).
11. Derealizáció (irrealitás érzése) vagy deperszonalizáció (önmagától való elszakadás).
12. Félelem az irányítás elvesztésétől vagy az „őrülettől”.
13. Félelem a haláltól.

A felsorolt tüneteken kívül még vannak olyan jellemzők, amelyek segítik a pánikbetegség diagnosztizálását, bár ezek nem számítanak kritériumnak, vagyis megjelenésükből önmagukban nem jelentik azt, hogy valaki pánikbetegségben szenved. Ilyen például az „éjszakai pánikroham”, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az érintettek pánik-állapotban ébrednek. Ez elkülönül attól, amikor már a teljes felébredés után tör rá valakire a pánikroham. Egy másik ilyen jellegzetesség a szorongásról szól: a pánikrohamok és azok következményei miatti aggódáson túl sok pánikbetegségben szenvedők állandó vagy időszakos szorongásérzésről számolhatnak be, amely összefügg egészségügyi és mentális problémákkal. Például a pánikbetegek gyakran katasztrofális kimenetelre számítanak egy enyhe fizikai tünet vagy gyógyszermellékhatás miatt (például egy kis fejfájás agydaganat jelenlétét jelenti).

Kis érdekesség, hogy korábban a szorongásos zavarok és más hasonló rendellenességek, mint ahogy a pánikbetegség is, egyetlen nagy kategóriába, az érzelmi zavarok közé tartoztak. Ma már elkülönítjük a szorongásos tüneteket, és ennek alapján tünetileg jól körülírható csoportokról beszélhetünk a szorongásos betegségeken belül.

A pánikbetegség kialakulásának hátteréről

Először is megemlíteném, hogy habár léteznek olyan kutatási adatok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy bizonyos nevelési stílusok, mint például a tekintélyelvű (autoriter) nevelés befolyással lehet a pánikbetegség kialakulásában, valószínűleg nem ez a tényező határozza meg egyedül a betegség megjelenését.

A környezeti faktorok egyéb szempontokból is jelentősek lehetnek: például a szülők veszélyhelyzetre adott reakcióit és a szorongást megfigyelés és modellkövetés által elsajátíthatják a gyermekek. Emellett említést kell tennünk arról, hogy a gyermekkorban átélt szexuális vagy fizikai bántalmazás hatására a pánikbetegség kialakulása még a többi szorongásos betegség megjelenésénél is gyakoribb.

A környezeten kívül más faktorok is befolyással lehetnek a betegség kialakulására. Bár a pánikbetegség pontos genetikai háttere nem ismert, nagy esély van rá, hogy valamilyen mértékben örökletes. Ezt támasztja alá az a statisztikai adat, miszerint pánikbetegek családjában a megbetegedés gyakorisága 20–21%, összehasonlítva az egészséges kontrollokban észlelt 2–4%-os gyakorisággal. A genetikai hajlam mellett sokat számít az illető biológiai érzékenysége, ezek az úgynevezett biológiai rizikófaktorok. A félelemre adott idegrendszeri válaszok kialakulását az agyunk több része irányítja. A kutatók pánikbeteg páciensek vizsgálata során ezen agyi struktúrák (az amygdala, a hippokampusz, és a talamusz) fokozott érzékenységét figyelték meg. Azt is kimutatták, hogy fokozott a pánikbetegség kialakulásának kockázata a szorongó, depresszióban és bipoláris zavarban szenvedő szülők gyermekeinél.

Végül meg kell említeni azt is, hogy a szorongásra való fokozott hajlam a pánikbetegség kialakulására is hajlamosít. Például a neuroticizmus (a negatív érzelmek átélésére való hajlam) magasabb szintje sok esetben már gyermekkorban megfigyelhető.

Társbetegségek

A pánikbetegséghez nagyon gyakran társulnak egyéb pszichopatológiai problémák, továbbá a pánikbetegség előfordulási gyakorisága magasabb azoknál, akik más rendellenességekben szenvednek, különösen más szorongásos zavarokban, súlyos depresszióban, bipoláris zavarban és esetleg enyhe alkoholfogyasztási zavarban. Míg a pánikbetegség gyakran korábbi életkorban kezdődik, mint a komorbid zavarok/társbetegségek, a megjelenés néha a társbetegség után következik be. A pánikbetegségben szenvedők egy részénél kábítószerhasználattal összefüggő zavar alakul ki, ennek oka lehet az, hogy megpróbálják a betegek alkohollal vagy gyógyszerekkel kezelni a szorongást.

A pánikbetegség legyőzhető!

Több módszer létezik a pánikbetegség kezelésére. Az egyik leghatékonyabb a kognitív viselkedésterápia, amely során a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a negatív gondolatait, melyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelősek. Gyakorlatilag a beteg megtanulja átértékelni a pánikrohamot megelőző helyzetet. A terápia segítségével ki tud alakítani egy olyan védelmi mechanizmust, aminek a segítségével már korai stádiumban leállíthatja a rosszulléthez vezető folyamatot.

Súlyos esetekben alkalmaznak farmakoterápiát a pszichoterápia mellett, például antidepresszánsokat vagy nyugtatókat adnak a betegeknek. Továbbá a szakemberek a pszichoedukációt is fontosnak tartják, amely során a lehető legtöbb ismeretet átadnak a pánikbetegség természetéről, etiológiájáról, kezelési lehetőségeiről. A kognitív megközelítés szerint minél jobban ismerjük a problémát, annál hatékonyabban tudjuk kezelni.

A pánikbetegség kezelését sajnos megnehezíti, hogy a diagnózist sok esetben tévesen állítják fel. A rosszullétek ugyebár szervi megbetegedésekhez (pl. szívinfarktushoz) lehetnek hasonlatosak. A veszély ennek fordítottjában is fennáll: megeshet, hogy az orvos tévesen pánikbetegséget diagnosztizál egy olyan betegnél, akinél valóban valamilyen szervi eredetű probléma áll fenn. A pánikbetegség helyes diagnózisához fontos tehát, hogy először kizárjuk a szervi okokat.

Szerencsére ma már a betegség felismerése gyorsabb, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Egyrészt manapság sokkal szélesebb körben ismert, másrészt pedig egyéb mentális zavarokkal ellentétben a pánikbetegség kevésbé stigmatizáló, ezáltal többen mennek el orvoshoz ilyen tünetekkel.

Ha a pánikbetegség tüneteit észleled magadon, mindenképpen fordulj orvoshoz! Ha az orvos kizárta a szervi problémákat, és valóban pánikbetegséget állapít meg, nem dől össze a világ, ugyanis ma már léteznek hatékony gyógymódok. Vagyis „Dont’t panic!” – a probléma kezelhető!

Felhasznált források:

American Psychiatric Association. (2013). Anxiety disorders. In Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). https://doi.org/10.1176/appi.books.9780890425596.dsm05

Sáfrány, J. (2020). Szorongásos Tünetegyüttes és a Tanulmányi Előmenetel Összefüggései. Különleges Bánásmód - Interdiszciplináris Folyóirat, 6(2), 59–75. https://doi.org/10.18458/kb.2020.2.59

Haszon-Nagy Zs. (2019, February 28). Megfelelő terápiával akár heteken belül gyógyítható a pánikbetegség. Semmelweis Hírek. https://semmelweis.hu/hirek/2019/02/28/megfelelo-terapiaval-akar-heteken-belul-gyogyithato-a-panikbetegseg/

https://mindsetpszichologia.hu/dont-panic-amit-a-panikbetegsegrol-tudni-erdemes

Szerző: Rábavölgyi Nóra

Az ősz közeledtével egyre többen kirándulnak, fedezik fel Magyarország rejtett kincseit. De vajon milyen lehet egy olyan túra, amin az éjszaka fényeit is megcsodálhatjuk?

Az Illyés szempontjából a Közösségi Bizottság fontosnak tartja a programszervezések sokszínűségét, és hogy minél több, és jobbnál jobb program ötlettel tudjunk előállni a tagság számára. Ilyen ötlet volt az éjszakai túra is, mely 2021.10.1-jén került megrendezésre. A körülbelül 10 km-es túra a budai hegyeket, illetve kilátópontokat is érintette.

A túra hosszúsága és látványosságokkal teli útvonala kifejezetten úgy szerveződött, hogy kezdő és haladó túrázó illyésesek is egyaránt élvezhessék. Hűvösvölgyről indulva megnéztük a kis-hárs-hegyi és nagy-hárs-hegyi kilátókat, érintettük a Bátori barlang bejáratát, és megcsodálhattuk Budapest éjszakai arcát, és az erdő csendességét.

A túra végeztével mindenki egy egyedi, a túrát igazoló oklevelet vihetett magával, amin a különböző látványossági ponton pecsételtünk, egy emlék szimbólumaként.

Szerző: Gáspár Noémi

Kép: Dulganov Natasa

“Egy valóságos rémálom volt!” – Hangzik el néha barátnők között egy-egy rosszul sikerült első randi után. De mi van, ha ezt a mondatot szó szerint értelmezzük? Kutatások  kimutatták, hogy az emberiség 7,6%-a (1.) tudna erről mesélni, és nem lágy altatók lennének a történeteik, hanem iszonyatos gyötrelmek. Ebben a cikkben az alvásparalízis jelenségéről lesz szó.

 Az elmúlt évtizedekben az üzleti életben az emberi tényező rohamosan felértékelődött, kialakult a tudás alapú gazdaság. Az egyén és társadalom érdeke összefonódni látszik: a cél az, hogy minél felkészültebb emberek kerüljenek az üzleti életbe.

Meseország mindenkié. Szer­kesztette Nagy Boldizsár. Bölecz Lilla rajzaival. Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2020, 180 oldal, 3000 Ft

 A Meseország mindenkié című mesegyűjtemény, amely amatőr és tapasztalt szerzők meséit tartalmazza, a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában jelent meg 2020 szeptemberében. A kötet olyan társadalmi problémákat tematizál, mint a hagyományos férfi/női szerepekhez kötődő elvárások, sztereotípiák (Avarbarna; Óriásölő Margaret; Az őzike agancsa; Az elrabolt királykisasszony; Kincső és Karola), nemi identitás és szexuális orientáció (Az elrabolt királykisasszony; Az őzike agancsa; Légy szerencsés, Batbaján!; Házasodik a herceg), vagy a kiközösítés és a kirekesztés (Nagy Alfredo; Trivadar, a háromfülű nyúl).

Sajnos még manapság is rengetegen akadnak, akik a szakkollégium szó hallatán erősen elgondolkoznak, vajon pontosan mit is jelenthet. Kérdezgetik, miben más mint a kollégium, hogy lehet, hogy nem kötelező bent lakni? Akkor mitől kollégium? E helyett nem célom a szakkollégiumok pontos definíciójának megfogalmazása, sem a teljes spektrumuk bemutatása. Mindössze csak szeretném elmesélni, milyen pluszt tud adni az Illyés Sándor Szakkollégium egy ötödik éve, ízig-vérig ELTE-s számára.

„Egy vérből vagyunk, te meg én!”
A dzsungel könyve

 Minden szülő arra vágyik, hogy gyermekei szeressék egymást, és felnőttkorukban is számíthassanak egymásra. A testvérünktől olyan dolgokat tanulhatunk, kaphatunk, melyek egy életre meghatározóvá válnak.