Szülő para

Mikor érkezzen a következő gyermek a családba?

Facebook Tetszik

2020. november 19. - aballa

„Egy vérből vagyunk, te meg én!”
A dzsungel könyve

Minden szülő arra vágyik, hogy gyermekei szeressék egymást, és felnőttkorukban is számíthassanak egymásra. A testvérünktől olyan dolgokat tanulhatunk, kaphatunk, melyek egy életre meghatározóvá válnak.

Valamilyen szinten mindenki életében megjelennek a testvérkapcsolatok. Szinte minden világvallásban, minden emberi érzésállapotot leíró helyzetben megjelenik ez a fogalom. Vagy a saját testvéreink kapcsán, vagy pont egykeségünk kapcsán, de mindannyiunk életében folyamatosan jelenlevő témakörről beszélünk. A testvérség veleszületett, az egyik legszorosabb kapcsolódás és egyben megszüntethetetlen állapot. A lélek szintjén ez egy felbonthatatlan dolog, az idők végezetéig ő lesz az az ember, akivel ennyire szoros a kapcsolódásunk. Egy testvér tartalmazza és kiegészíti a múltunkat. Jelenthet számunkra védelmet, szövetséget, barátságot, valamint a családi környezetben a mellérendelt társ lehetőségét.

Az indiánok szerint egy hároméves gyermeknek már teljesen kifejlődött a lelke, ezután kevésbé lesz szüksége az édesanyjára. Az édesanya testi egészsége, fizikai, pszichikai terhelhetősége, a testvérek kiegyensúlyozott kapcsolata, a családban mozgósítható „segítők”, a szülők foglalkozásának jellege, mind-mind olyan tényezők, melyek kihatnak a többszörös gyermekvállalásra.

Kis korkülönbség (kevesebb, mint 2 év korkülönbség)

A kis korkülönbség egyik előnye, hogy a testvérek hamar kapcsolatot alakítanak ki egymással és korábban is lehetőségük van az együttjátszásra. Sok anyuka arról számol be, hogy a kezdeti időszakban nyoma sem volt a testvérféltékenységnek. A kis korkülönbség később kifizetődővé is válhat: a hasonló korú gyerekek számtalan programra mehetnek együtt, a táncórától a focin át a táborokig. Mivel a két gyerek mindig együtt lehet, ez életre szóló érzelmi biztonságot adhat nekik. Nem kell attól félniük, hogy nem lesz barátjuk, játszótársuk – mivel mindig ott van a tesójuk, akire számíthatnak. Ritkán fordul elő, hogy unatkoznának vagy komolyan összevesznének.

Azoknál az anyáknál, akiknél egymás után jönnek a gyerekek, még bennük van a rutin, hogy mit kell csinálni hasfájósság vagy fogzás idején, tehát több időt töltenek baba üzemmódra hangolva.

A nagytestvérnél motiválóbb példakép nem létezik. A kicsi majd megvesz, hogy olyan legyen mint ő, ezért jóval hamarabb kezd majd el mászni, járni, öltözni. Mert ő is nagy akar lenni. A nagy önbizalmát erősíti ez a példaképszerep, és igyekszik mindent még jobban csinálni, hogy bizonyítsa: ő már tényleg nagy. Ennek a versengésnek a szülő lesz az igazi nyertese, két döbbenetesen önálló és okos gyerekkel.

Ha az édesanya minden gyerekkel otthon marad három évig, és csak utána megy vissza dolgozni, majd pár hónap múlva újra terhes lesz, betegszabadságra megy, szül, gyereket nevel, a munkából hosszú-hosszú évekre ki fog esni – és a visszatérésre egyre kisebb esélye lesz. Ha az ember tömöríti a dolgokat, akkor 5-6 év alatt egész életére „letudja” a pelenkás éveket.

És mik a nehézségek?

Orvosi szempontból nézve a terhesség megviseli az édesanya szervezetét, ezért csak akkor szabad belevágni a család bővítésébe, ha már teljesen regenerálódott a teste. Szakértők szerint normál esetben legalább 1,5-2 évnek kellene eltelnie a két terhesség között.

Érzelmileg nehéz elviselni az édesanyának, hogy nem tud mindkettő gyermekre egyformán figyelni. Az ember gyakran érzi úgy, hogy mindkettőnek kevesebbet ad saját magából, mint amennyit szeretne.

Az első két évben szinte tervezhetetlen az élet egy kicsivel és egy minivel. Passzolgatják egymásnak a betegségeket, hol az egyik nem alszik, hol a másik. Az egyetlen állandó tényező, hogy anya mindig krízisfigyelő üzemmódban van. És persze az alvás a szülőknek luxus, az etetés, lázcsillapítás, orrszívás, altatás, mosás ötszögében könnyen darálóvá válnak a hétköznapok, ami jelentősen megterheli a párkapcsolatokat.

Közepes korkülönbség (2-4 év)

Sok szülő a testvér vállalásával megvárja, míg elsőszülött gyermeke óvodáskorú lesz. Úgy gondolják, amíg a nagy oviban van, addig tudnak a picivel foglalkozni, az ovis már úgyis más gyermekek társaságára vágyik. Beáll a rendszer, az egyik gyerek biztosan intézménybe jár, később aztán mindkettő, a kezdeti feszültségek előbb-utóbb kisimulnak, a nagyobb és a kisebb gyerek szépen összebarátkozik.

Amikor a nagy oviban van, a kicsire is jut egy kis idő. Közben a tesók észrevétlenül összenőnek, a nagyobbik gyerek egyfajta beépített mentorként terelgeti a kisebbiket, simán megtanítja például focizni.

Ez a korkülönbség ideális lehet a karrier szempontjából is: két gyerek között vissza lehet menni dolgozni is.

Hátrányok:

Az idősebb gyermek ilyenkor sokszor úgy érzi, hogy őt azért adják be az oviba, mert nem szeretik eléggé. A testvérféltékenység fokozottabban jelentkezhet e mellőzés érzése miatt. Kifejezetten haragudhat a kistesóra, hogy ő otthon lehet anyával.

Kamaszkorban jelentkezik még feltűnőbben a korkülönbség, ilyenkor sokat lendíthet a testvérek kapcsolatán, ha a szülő megpróbál a konfliktusoktól távol maradni és nem ítéletalkotó szerepet betölteni. Másik javaslat, amely egy szociálpszichológiai megközelítés, hogy olyan tevékenységet kell kreálni a testvérek számára, amelyben rá vannak kényszerítve az együttműködésre.

Ennél a korkülönbségnél az anyuka úgy érezheti, hogy kis megszakítással ugyan, de kb 5 éven át egyfolytában csak pelenkát cserél. Másik nehézség lehet, hogy amire jön a kistesó, a nagy már nem igényli a délutáni alvást, így anyának esélye sincs pihenni napközben.

Nagy korkülönbség (5 vagy több év)

Mondhatnánk, hogy ez a győztes kategória, ugyanis mindenki számára ez az egyik legideálisabb korkülönbség. Minden gyerek annyi törődést kap, mintha egyke lenne, miközben mégis van egy testvérük, még akkor is, ha nincsenek egymáshoz szuper közel időben.

A szülők beleszoknak a szülőségbe párként is, egyénenként is, és ez a korkülönbség jót tesz a párkapcsolatnak is.

Az első gyermekre rengeteg idő, és figyelem jut. Mire testvére születik, igazi kis egyéniséggé érik, és könnyebben elfogadja, ha az édesanya már nem csak vele foglalkozik. A nagy testvér komoly segítsége lehet a szülőknek, azonban lehet, hogy egy kamasz inkább a barátaival lógna, mint a kis testvérére vigyázna.

Az első gyerekkel mindenki csupa görcs és aggodalom, a másodikkal azonban már rutinos veteránként veszik a szülők az akadályokat.

Nehézségek:

Nehéz olyan programot szervezni, ami mindkét gyereket egyformán érdekli. Emellett sokat lehet hallani, hogy ekkora korkülönbségnél olyan, mintha két egyke gyerek lenne a családban és nem tud kialakulni a szoros testvéri kapcsolat. Ez azonban nem életkor függvénye, inkább a temperamentumé és a nevelésé.

Hosszú idő után újra vissza kell térni az éjszakázás, pelusozás, gyermekbetegségek világába, és meg kell tanulni szórakoztatni egy totyogóst mondjuk egy balettóra közben. Pénzügyileg is megterhelőbb lehet ez a korkülönbség, hiszen újra be kell ruházni babakocsira, gyerekülésre, bútorokra a kicsinek.

Összefoglalva elmondható, hogy nincsen ideális korkülönbség testvérek között. Mindegyik lehetőségnek megvan a maga előnye, hátránya. A jó testvérkapcsolat szempontjából a korkülönbség mellett meghatározó lehet a szülők párkapcsolatának minősége, a családtagok személyiségjellemzői, és az életkörülmények.

Minden család más, és minden családtag egy egyéniség. Éppen ezért nem lehet általánosítani, nincs jó vagy rossz döntés ezzel kapcsolatban.

“Az egy családból, egy vérből született gyerekeknek, akik osztoznak első benyomásaikban és élményeikben, van valamiféle sajátos örömforrásuk, amelyet semmilyen későbbi kapcsolat nem pótolhat…” - Jane Austen

Írta: Bozsoki Boglárka
Az ELTE pszichológia BA képzésének első évfolyamos hallgatója

Források: