Meseország mindenkié. Szerkesztette Nagy Boldizsár. Bölecz Lilla rajzaival. Labrisz Leszbikus Egyesület, Budapest, 2020, 180 oldal, 3000 Ft
A Meseország mindenkié című mesegyűjtemény, amely amatőr és tapasztalt szerzők meséit tartalmazza, a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában jelent meg 2020 szeptemberében. A kötet olyan társadalmi problémákat tematizál, mint a hagyományos férfi/női szerepekhez kötődő elvárások, sztereotípiák (Avarbarna; Óriásölő Margaret; Az őzike agancsa; Az elrabolt királykisasszony; Kincső és Karola), nemi identitás és szexuális orientáció (Az elrabolt királykisasszony; Az őzike agancsa; Légy szerencsés, Batbaján!; Házasodik a herceg), vagy a kiközösítés és a kirekesztés (Nagy Alfredo; Trivadar, a háromfülű nyúl).
Nagy Boldizsár, a kötet felelős szerkesztője, a gyűjtemény céljaként jelöli ki a gyermekirodalomban alapvetően alulreprezentált karakterek szerepeltetését annak érdekében, hogy a meseirodalom hűen tükrözze nemcsak a többség, hanem a marginalizált helyzetben lévők nézőpontját, ezzel biztosítva azonosulási lehetőséget számukra. A cél teljesüléséhez a szerzőket arra kérték, hogy klasszikus mesékre támaszkodjanak, és azokat a történeteket meséljék újra, írják át az említett „sajátos nézőpontból”[1].
A megjelenést követően Dúró Dóra, a Mi Hazánk nevű párt elnökhelyettese „homoszexuális propaganda kiadványnak” minősítette a kötetet, majd ledarálta azt egy iratmegsemmisítő segítségével. Az eseményt követően a Meseország mindenkié nem várt népszerűségre tett szert, és az első kiadás napok alatt elfogyott a könyvesboltok polcairól. Mindez nagy hatást gyakorolt a közbeszédre is, számos vlogger, politikus, újságíró és tudományos szakértő szólalt meg a témában. Több támadás érte a könyvet a benne megjelenő LMBTQ-karakterek miatt, a megszólalók károsnak ítélték ezeket a meséket a gyerekekre nézve. Azonban nem elenyésző a gyűjteményt támogatók száma sem, akik az érzékenyítés és az elfogadásra nevelés fontosságára hívják fel a figyelmet. Ez a diskurzus tehát elsősorban nem a könyv tartalmáról, hanem az LMBTQ-karakterek gyermekirodalomban való reprezentációjáról, illetve az érzékenyítés fontosságáról szól.
Jelen írás célja ezzel szemben irodalomkritikai megközelítésben vizsgálni a művet, különös tekintettel annak rekanonizációs koncepciójára, illetve az abból származó narratív anomáliákra. Ehhez a címet, majd három, a kötetben szereplő mesét vizsgálok meg a klasszikus mese és az újraértelmezés kapcsolatában.
A cím erős összeköttetésben áll a kötet céljával, így érdemes kitérni rá néhány gondolat erejéig. Mivel Meseország nem egy birtokba vehető, meghódítható terület, egyszerre mindenkié és senkié sem. Feltételezhetőleg a címadás inkább a (mese)irodalmi kánont érinti. Értelmezhető tehát a gyűjtemény egyfajta rekanonizációs kísérletként is, amelynek célja a klasszikusok átírásával a meseirodalom részesévé avatni olyan karaktereket, amelyek eddig kiszorultak abból.
Nádori Lívia stiláris és strukturális szempontokat vet fel annak érdekében, hogy értelmezési-elemzési keretet adjon a kötetnek, többek között – Lovas Andreához hasonlóan – a didaktikus tételmondatok és a túlírtság dimenziójában véli felfedezni a könyv „stiláris bakugrásait”. Megítélésem szerint ugyanakkor ezen stílushibákat tulajdonképpen már a kötet elhibázott előfelvetései is tartalmazzák, hiszen a klasszikus mesék motívumrendszere, illetve strukturális kerete nagyban korlátozza az átírás és az átíró mozgásterét. Egyes esetekben például a hangsúly a karakterek igényes kidolgozásáról áthelyeződik arra, hogy ezeket a Lovas értelmezésében „egyértelműen felismerhető” történeteket a lehető legtöbb aspektusban, a lehető legnagyobb mértékben megreformálják.
Illusztráció a könyvből (forrás: Meseország mindenkié Facebook oldal)
Gangl Eszter Avarbarna című meséjében például a Hófehérkéből csak a történések sorrendje marad meg, a szerző minden más szempontból szembehelyezkedik a klasszikus mesével. Egy része ezen változtatásoknak alapvetően öncélú (törpék helyett szövőlányok, gyilkos mostoha helyett gyilkos édesapa stb.), tekintve, hogy valójában nem befolyásolják érdemileg a cselekményt. Más motívumcserék egyértelmű funkcióval rendelkeznek (Hófehérke → Avarbarna) ezek didaktikussága azonban elég áthatóan jellemzi a mesét, továbbá Avarbarna is indokolatlanul sokféle identitáselemet szív fel magába (fehér bőrű, feminin főszereplő → barna bőrű, maszkulin főszereplő), ahhoz képest, hogy nem érzékelhető a szereplő „mélysége”, inkább egysíkú karakter benyomását kelti. Ez önmagában még nem összeférhetetlen a mesék természetével, azonban a kötet nyilvánvaló célja, hogy a társadalom marginalizált tagjait helyezze a mesék középpontjába, ami szükségszerűen komplexebb jellemrajzokat követelne. Fontos azt az ellentmondást is kiemelni, hogy a történet során maszkulin karakterként ábrázolt Avarbarna a mese végén egy fodrásztükör előtt szépítkezik[2], ami elbizonytalaníthatja az olvasót abban, hogy a hercegnő önazonos maradt a herceggel való találkozás után is.
Harka Sára meséje szintén egy klasszikus, a Koldus és királyfi átdolgozása, amely egy szimbolikus gesztus keretében a Kincső és Karola címet kapta. Ez alapján azt feltételezhetné az olvasó, hogy a férfi karakterek lecserélésén túl a szerző valamiféle egyediesítő tartalommal tölti meg a mesét, hiszen a címben nem kolduslány és királylány szerepel, hanem két nevesített, következésképpen individuális létező. Azonban ez a két karakter sematikus síkon mozog, tulajdonképpen az általános értelembe vett nő helyett áll. Ez Karola esetében ráadásul nem is aktivizálja a társadalmi elvárások kontextusát, ezáltal a karakter csak a koldus nőként való átírása lesz, és semmiképpen sem annak termékeny újraértelmezése. Kincső nőisége, még inkább feminin identitása egy fokkal mélyebben kerül kifejtésre, azonban ez nem önazonosságként fogalmazódik meg a mesében, hanem az apa, tehát a patriarchális rendszer képviselője az identifikáció viszonyítási pontja[3]. A probléma feloldásában is háttérbe szorul Kincső egyénisége, mivel az apa kijelentése implicite a korábban elhangzott nemi sztereotípiára reflektál[4].
Szűcs Edit Az őzike agancsa című meséje a klasszikus Bambi átirata, amelynek középpontjában látszólag szintén a nemi identitás áll. Azonban hasonlóan Avarbarna meséjéhez itt is megfigyelhető, hogy a főszereplő értelmezhetősége a végletekig széttartóvá válik, mivel Koni identitáskeresésében egyazon hangsúlyt kaphat a felnőtté válás, a transzgender vagy a transzszexuális identitás, a gyászfeldolgozás és a szülő-gyermek kapcsolat az árvaság kontextusában. Ahogy ez a felsorolás is mutatja, a mese sokrétűsége nem feltétlenül aknázható ki minden szempontból egy történeten belül, az olvasó elveszhet a mondanivalók erdejében.
Összességében a Meseország mindenkié egy érdekfeszítő rekanonizációs kísérlet, amely néhány helyen a maga esetlenségében fel tudja mutatni annak lehetőségeit, hogyan bővíthető a gyermekirodalmi kánon. Mindazonáltal – ahogy a fentebbi példák is mutatják – a kötet azon alapvetése, miszerint a kánon újraértelmezésére a klasszikus mesék átírása nyújt lehetőséget, nemcsak jelentősen lekorlátozza a szerzők mozgásterét, hanem szükségszerűen limitálja a motívumcserék működtethetőségét. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a motívumcserék problematikája a Nádori Lívia és Lovas Andrea által felsorolt stilisztikai hibákkal is összefüggésben lehet. Végső soron tehát a közéleti diskurzusban felmerült kérdéssel ellentétben a Meseország mindenkié tétje nem az, hogy vajon van-e létjogosultsága ezen karaktereknek a meseirodalomban, hanem az, hogy miként jeleníthetőek meg azok úgy, hogy nemcsak autentikus, hanem irodalmi szempontból igényes és kidolgozott mesék születhessenek.
Írta: Mayer Borbála
Az ELTE magyar-angol tanári képzésének negyedik évfolyamos hallgatója
Források:
https://revizoronline.com/hu/cikk/8743/meseorszag-mindenkie/
https://www.es.hu/cikk/2020-10-16/lovasz-andrea/egesz-vilag-ellensegunk.html
Meseország mindenkié, szerk. Nagy Boldizsár szerk., Bp., Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020.
Lábjegyzet:
[1] Nagy Boldizsár, Előszó = Meseország mindenkié, szerk. N. B., Bp., Labrisz Leszbikus Egyesület, 2020, 7–10.
[2] „- Tükröm, tükröm mutasd hát a királyfi mátkáját!
Mutatta is nyomban a tükör Avarbarnát, aki épp a haját tűzte fel.” (27.)
[3] „Te? Polgármester? Lány létedre? Na ne nevettess!” (112.)
[4] „Be kell látnom, hogy nem gondoskodtam a falunkról, nem törődtem az emberekkel. De a te szíved odafigyelt a szegényekre! Már elhiszem, hogy egy nap remek polgármester lesz belőled.” (121)
