#Youthagainstcyberbullying
Márciusban a szakkollégiumból Szőke Orsival Koppenhágába utaztunk a Youth Exchange Erasmus+ program keretén belül. A program neve Youth Against Cyberbullying, mely azt tűzte ki céljául, hogy közös ötletelésen, workshopokon és képzéseken keresztül olyan ismeretekkel gazdagodjanak európai fiatalok, melyeket aztán a saját országukban a cyberbullying elleni harcra tudnak fordítani. 5 tartalmas napot töltöttünk Dániában, majd az ott szerzett tudást felhasználva egy budapesti iskolában tartottunk a cyberbullying megelőzésére és kezelésére irányuló foglalkozást tizedikes diákoknak.
De miért ennyire égető probléma a cyberbullying napjainkban? Milyen veszélyeket rejt? Tényleg károsabb lenne, mint a ’’hagyományos’’ zaklatás? Miért nincs rá magyar szavunk? Segíthetik az algoritmusok a viktimizációt? Mit lehet tenni? Van értelme a megelőző programoknak egyáltalán? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Koppenhágában, és szintén ezekre a kérdésekre keresem a választ rövid szakirodalmi áttekintésemben:
Arról, hogy pontosan milyen arányban érinti a jelenség a diákokat, nehéz pontos számot kapni, hiszen sokan olyannyira szégyellik, hogy még egy kutatás során sem vallják be, hogy valaha áldozattá váltak. Az UNICEF és a Telenor közös, nem reprezentatív kutatásából 2014-ben azt az eredményt kapták, hogy a gyerekek harmadát zaklatták már valamilyen online felületen. Az UNICEF Magyarország 2020-ban készült online feltérképezése alapján a válaszadó gyerekek 60%-át csúfolták már neten, a megkérdezett lányok 55%-a pedig zaklatást is tapasztalt az online térben, míg a fiúk esetében ez az arány 27%-os (UNICEF, 2020).
Egy amerikai kutatás (Rideout és Robb, 2018) szerint a 13-17 éves fiatalok kétharmada szívesebben kommunikál a barátaival online és telefonon, mint élőben. Ez arra enged következtetni, hogy radikálisan megváltoztak a fiatalok kommunikációs szokásai az elmúlt évtizedben. Ez egy rendkívül gyors változás, amely gyors adaptációt igényel. Sokszor fordul elő tapasztalatom szerint, illetve a dániai képzés alapján is az, hogy a szülők magától értetődőnek tekintik, hogy gyermekük ért az okostelefonhoz és az internethez. Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy az, hogy objektíve tudja használni az eszközöket, már azt is jelenti-e, hogy rögtön korlátlan és felügyelet nélküli használatot kell biztosítani? Nincs is szükség elmagyarázni a gyerekeknek a szociális média sajátosságait, az ott rejlő veszélyeket, illetve az Instagram, TikTok és egyéb platformok által diktált íratlan szabályokat, melyeket, ha nem követ az egyén, az gyerekként hozzájárulhat a cyberbullying-áldozattá válásához? Dehogynem. Kulcsfontosságú lenne az edukáció és a szülőkkel lévő olyan bizalmas kapcsolat, ahol erről is lehet beszélni. A virtuális térben a hagyományos normák, értékek és korlátok elhalványulnak, így különösen a gyerekek egyre sebezhetőbbé és kiszolgáltatottabbá válnak. El kell érni, hogy a szülők lássák és érezzék a fontosságát annak, hogy nyíltan beszéljenek gyermekeikkel az internethasználatról is, hiszen ez elősegíti többek között azt, hogy ha zaklatás érné a gyermeket az online térben, szívesebben fogja megosztani azt szüleivel.
Az internetes bántalmazás sok elemében közös a hagyományos bullyinggal, van azonban néhány sajátos jellemzője. Ilyen például a visszavonhatatlan jellege, azaz, hogy egy poszt/üzenet azonnal és végtelen számban továbbítható. Az online tér teljes anonimitást is biztosíthat, így az elkövető könnyen névtelen maradhat, így nincs kivel megküzdeni. Fontos különbség a fizikai jelenlét hiánya, az agresszornak nem kell jelen lennie, nem kell szembesülnie tetteivel, így sokkal inkább eszkalálódnak ezek a helyzetek. Illetve a technológia jellegéből fakadóan a támadás bármikor, a legváratlanabb helyzetekben is érkezhet.
Nemi és életkori különbségek tekintetében eltérő eredményekkel találkozhatunk. Egy török kutatásban fiúknál nem találtak életkori különbséget, míg 14 éves lányoknál magasabbnak bizonyult a cyberbullying, mint fiatalabbaknál. Azonban ez az áldozattá válásban NEM érvényesül. Leginkább az általános iskola felső tagozatában jellemző a cyberbullying. (Baker és Tanrıkulu, 2010)
Fontos, hogy a zaklatás, legyen az iskolai vagy internetes zaklatás, soha nem az áldozat miatt történik. Egy longitudinális vizsgálat szerint a relatív agresszió az egyetlen prediktív tényező mind az áldozattá, mind az elkövetővé válásban. Hagyományos bullyingnál fontos faktoroknak tűnnek a családi konfliktusok és az iskolai kudarcok, azonban ezek cyberbullyingban nem szignifikánsak. Az áldozattá válást tekintve inkább a magányosság és az introverzió tűnik bejósló faktornak, mintsem valamilyen külső jegyek. Ami azonban még inkább meghatározó, és kulcsfontosságú a bullying kialakulásában, az az adott közösségben uralkodó csoportlégkör és a normák (Smith és mtsai., 2008).
Sajnos sok esetben súlyos következményekkel kell számolni zaklatás esetén. Azok a diákok, akik rendszeresen cyberbullying áldozatai, 3x annyi depresszív tünetet mutatnak, magasabb arányban jelenik meg náluk az öngyilkosság, az önsértés. Nem elhanyagolható, hogy sokszor jelentkeznek pszichoszomatikus tünetek is, mint a fejfájás, migrén, hányinger, szédülés, valamint a súlyos zaklatás hosszú távú hatásokat is képes kifejteni, melyek fennmaradnak jóval a zaklatás abbamaradta után is: strukturális agyi változások jelenhetnek meg, illetve hosszútávon fennmaradó megemelkedett CRP-szint (Sameer és Patchin, 2010). Amerikai adatok szerint a 9-12 évfolyamokba járó diákok 20.8%-át zaklatták már, 11.5%-uk jelezte, hogy online vagy szöveges üzenetek formájában történt a zaklatás (National Center for Education Statistics, 2016). Egy 34 tanulmányt összehasonlító 2014-es metaanalízis szerint a kortárs bántalmazás összefügg az öngyilkossági gondolatokkal, valamint az öngyilkossági kísérletekkel is. Mivel a társas összehasonlítás és a kortárs csoportok különösen nagy jelentőséggel bírnak ebben az életkorban, a zaklatás és a bántalmazás tapasztalása öngyilkossági gondolatokhoz, kísérletekhez, illetve különböző pszichopatológiákhoz vezethet (Gunn és Goldstein, 2017).
Az internetes zaklatás nagyobb összefüggést mutatott az öngyilkossági gondolatokkal, mint a hagyományos iskolai zaklatás. A metaanalízis egyértelmű negatív kapcsolatot mutatott a kortárs bántalmazás és a mentális, illetve a fizikai egészséggel is (Van Geel és mtsai., 2014).
A megelőzés és a kezelés tekintetében azt látjuk, hogy a telefonhasználat iskolai tiltása nem segít - hiszen a cyberbullying egyébként is általában az iskolán kívül történik. Egy fókuszcsoportban azt találták, hogy a diákok csupán 20% gondolja, hogy ez segíthet. Ellenben egyes prevenciós programok, kortárs-segítő kapcsolatok létrehozása, iskolapszichológus proaktív jelenléte hatékonynak bizonyulnak. Jellemző, hogy a diákok azért sem mondják el, mi történik velük az online térben, hiszen ,,(A tanárom, anyukám) Azt se tudja, mit csinálok, mikor snapchatezek, honnan érthetné?". Az informatikatanár szerepe ezért fontos lehet, valamint a fiatal pedagógusoké, hiszen róluk sokkal inkább elhiszik a diákok, hogy értik az általuk használt applikációkat. A már említett ön-edukáció, ’’korral haladás” azonban nemcsak a szülőknél, hanem pedagógusoknál, különösen osztályfőnököknél is fontos lehet emiatt. Osztályfőnökként nagyon hatékony eszköz az áldozat erősségeinek hangsúlyozása az osztály előtt (de óvatosan kell vele bánni), illetve a ,,semleges" tanulók bevonása (Grünfelder és Holló, 2019).
A cyberbullying-megelőzési programok fejlődésének elősegítése érdekében figyelembe kell venni az olyan védőfaktorokat, mint a speciális pedagógiai megközelítések (pl. a kooperatív tanulás vagy a személyes és társadalmi felelősségvállalásra nevelés) vagy programok, valamint a különböző szereplők (pl. pszichológusok, tanárok, szülők, kortársak) közös munkája (Evangelio, és mtsai, 2022). Világszerte rengeteg prevenciós program irányul a bullyingra/cyberbullyingra, de sok csalódás miatt sok esetben vonakodnak bevezetni ezeket. Ennek okai a teljesség igénye nélkül, hogy túl sokat várnak egy-egy programtól (csodát), például, hogy teljesen megszüntesse a bullying-ot és az erőszakot. Sok ellenőrizetlen módszert is alkalmaznak, például a Szcientológiai egyház Magyarországon megkeresett ilyenekkel iskolákat. Illetve előfordul az is, hogy egy-egy program után ’’több az eset” – ez abból fakad, hogy amint tudatossá válik a jelenség a foglalkozások által, így egyre érzékenyebbek lesznek ezekre az esetekre a gyermekek; valójában nem történik több eset, csak többről tudnak és mernek beszámolni.
Hivatkozások
Baker, Ö. E., & Tanrıkulu, İ. (2010). Psychological consequences of cyber bullying experiences among Turkish secondary school children. Procedia-Social and Behavioral Sciences, 2(2), 2771-2776.
Borbála, G., & Csaba, H. (2019). Az informatikatanár lehetőségei az internetes zaklatás megelőzésében és kezelésében
Carlos Evangelio, Pablo Rodríguez-González, Javier Fernández-Río, Sixto Gonzalez-Villora, Cyberbullying in elementary and middle school students: A systematic review, Computers & Education, Volume 176, 2022, 104356, ISSN 0360-1315,b https://doi.org/10.1016/j.compedu.2021.104356.
Gunn, J. F., & Goldstein, S. E. (2016). Bullying and Suicidal Behavior During Adolescence: A
Developmental Perspective. Adolescent Research Review, 2(2), 77–97.
https://doi.org/10.1007/s40894-016-0038-8
Rideout, V., & Robb, M. B. (2018). Social Media, Social Life: Teens reveal their experiences. San Francisco, CA: Common Sense Media. Retrieved from https://www.commonsensemedia.org/ research/social-media-social-life-2018
Sameer Hinduja & Justin W. Patchin (2010) Bullying, Cyberbullying, and Suicide, Archives of Suicide Research, 14:3, 206-221, DOI: 10.1080/13811118.2010.494133
Smith, P. K., Mahdavi, J., Carvalho, M., Fisher, S., Russell, S., & Tippett, N. (2008). Cyberbullying: Its nature and impact in secondary school pupils. Journal of child psychology and psychiatry, 49(4), 376-385.
Van Geel, M., Vedder, P., & Tanilon, J. (2014). Relationship Between Peer Victimization, Cyberbullying, and Suicide in Children and Adolescents: A Meta-analysis. JAMA Pediatrics, 168(5), 435. https://doi.org/10.1001/jamapediatrics.2013.4143
