Veled is megtörtént már, hogy hirtelen elkezdett kalapálni a szíved, nyomást éreztél a mellkasodon, szédültél, zsibbadtál, remegtél? Nem értetted mi történik veled, esetleg szívinfarktusra vagy más betegség megjelenésére gondoltál? Nos, amennyiben az orvosod semmilyen szervi tünetet nem talált, ami indokolhatná a történteket, akkor valószínűleg pánikrohamod volt. Ez egy rendkívül ijesztő élmény, az embernek közben azon járhat az esze, hogy bármelyik pillanatban meghalhat.

Ilyen szorongásos rohamot, azaz pánikrohamot bárki átélhet, nem csak pszichiátriai betegségben szenvedők. Az ilyen esetekre jellemző, hogy be tudjuk azonosítani a roham kiváltó okát, így az nem fog kiváltani tartós szorongást. Amennyiben viszont nem tudja az egyén megmagyarázni az okot, elkezdhet félni attól, hogy mikor történik meg vele újra. Ebből alakul ki az úgynevezett anticipációs szorongás, a „biztos megint rosszul leszek” és hasonló gondolatok, amelyek valóban további rohamokhoz vezetnek. Ekkor már pánikbetegségről beszélünk, ami sok-sok ember életét megnehezíti világszerte. Jellemző még az érintett személyekre, hogy viselkedésüket következetesen megváltoztatják annak érdekében, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, melyekről úgy gondolják, hogy előidézhetnek pánikrohamot.

Viszont itt megjegyezném, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és Európában élő, pánikbetegségben szenvedők fele átélt már „várt” és „váratlan” pánikrohamot is. Míg az előbbinek tudnak okot tulajdonítani, a másik megmagyarázhatatlanul, a semmiből jelenik meg. Így elmondható, hogy attól még lehet valaki pánikbeteg, hogy olyan pánikrohamot él át, amelynek okát meg tudja magyarázni.

A pánikrohamot hirtelen belobbanó intenzív félelem és/vagy kényelmetlenség érzése jellemzi, amely perceken belül eléri a csúcspontját, és ezalatt négy (vagy több) az alább felsorolt tünetek közül jelentkezik. A felsorolt tünetekkel jellemezhető, rohamszerű pánik-állapotra jellemző, hogy többnyire gyorsan, általában 10 perc alatt éri el maximális intenzitását, majd 20-30 perc alatt megszűnik.

Lássuk tehát a pánikroham tüneteit, amelyek visszatérően jelentkeznek pánikbeteg személyeknél:

1. Erősszívdobogás vagy felgyorsult szívverés.
2. Izzadás.
3. Reszketés vagy remegés.
4. Légszomj vagy fulladás érzése.
5. Fuldoklás érzése.
6. Mellkasi fájdalom vagy kényelmetlenség.
7. Hányinger vagy hasi fájdalom.
8. Kábaság, ingatagság, szédülés vagy ájulás.
9. Hidegrázás vagy hőérzet.
10. Paresztéziák (zsibbadás vagy bizsergő érzés).
11. Derealizáció (irrealitás érzése) vagy deperszonalizáció (önmagától való elszakadás).
12. Félelem az irányítás elvesztésétől vagy az „őrülettől”.
13. Félelem a haláltól.

A felsorolt tüneteken kívül még vannak olyan jellemzők, amelyek segítik a pánikbetegség diagnosztizálását, bár ezek nem számítanak kritériumnak, vagyis megjelenésükből önmagukban nem jelentik azt, hogy valaki pánikbetegségben szenved. Ilyen például az „éjszakai pánikroham”, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az érintettek pánik-állapotban ébrednek. Ez elkülönül attól, amikor már a teljes felébredés után tör rá valakire a pánikroham. Egy másik ilyen jellegzetesség a szorongásról szól: a pánikrohamok és azok következményei miatti aggódáson túl sok pánikbetegségben szenvedők állandó vagy időszakos szorongásérzésről számolhatnak be, amely összefügg egészségügyi és mentális problémákkal. Például a pánikbetegek gyakran katasztrofális kimenetelre számítanak egy enyhe fizikai tünet vagy gyógyszermellékhatás miatt (például egy kis fejfájás agydaganat jelenlétét jelenti).

Kis érdekesség, hogy korábban a szorongásos zavarok és más hasonló rendellenességek, mint ahogy a pánikbetegség is, egyetlen nagy kategóriába, az érzelmi zavarok közé tartoztak. Ma már elkülönítjük a szorongásos tüneteket, és ennek alapján tünetileg jól körülírható csoportokról beszélhetünk a szorongásos betegségeken belül.

A pánikbetegség kialakulásának hátteréről

Először is megemlíteném, hogy habár léteznek olyan kutatási adatok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy bizonyos nevelési stílusok, mint például a tekintélyelvű (autoriter) nevelés befolyással lehet a pánikbetegség kialakulásában, valószínűleg nem ez a tényező határozza meg egyedül a betegség megjelenését.

A környezeti faktorok egyéb szempontokból is jelentősek lehetnek: például a szülők veszélyhelyzetre adott reakcióit és a szorongást megfigyelés és modellkövetés által elsajátíthatják a gyermekek. Emellett említést kell tennünk arról, hogy a gyermekkorban átélt szexuális vagy fizikai bántalmazás hatására a pánikbetegség kialakulása még a többi szorongásos betegség megjelenésénél is gyakoribb.

A környezeten kívül más faktorok is befolyással lehetnek a betegség kialakulására. Bár a pánikbetegség pontos genetikai háttere nem ismert, nagy esély van rá, hogy valamilyen mértékben örökletes. Ezt támasztja alá az a statisztikai adat, miszerint pánikbetegek családjában a megbetegedés gyakorisága 20–21%, összehasonlítva az egészséges kontrollokban észlelt 2–4%-os gyakorisággal. A genetikai hajlam mellett sokat számít az illető biológiai érzékenysége, ezek az úgynevezett biológiai rizikófaktorok. A félelemre adott idegrendszeri válaszok kialakulását az agyunk több része irányítja. A kutatók pánikbeteg páciensek vizsgálata során ezen agyi struktúrák (az amygdala, a hippokampusz, és a talamusz) fokozott érzékenységét figyelték meg. Azt is kimutatták, hogy fokozott a pánikbetegség kialakulásának kockázata a szorongó, depresszióban és bipoláris zavarban szenvedő szülők gyermekeinél.

Végül meg kell említeni azt is, hogy a szorongásra való fokozott hajlam a pánikbetegség kialakulására is hajlamosít. Például a neuroticizmus (a negatív érzelmek átélésére való hajlam) magasabb szintje sok esetben már gyermekkorban megfigyelhető.

Társbetegségek

A pánikbetegséghez nagyon gyakran társulnak egyéb pszichopatológiai problémák, továbbá a pánikbetegség előfordulási gyakorisága magasabb azoknál, akik más rendellenességekben szenvednek, különösen más szorongásos zavarokban, súlyos depresszióban, bipoláris zavarban és esetleg enyhe alkoholfogyasztási zavarban. Míg a pánikbetegség gyakran korábbi életkorban kezdődik, mint a komorbid zavarok/társbetegségek, a megjelenés néha a társbetegség után következik be. A pánikbetegségben szenvedők egy részénél kábítószerhasználattal összefüggő zavar alakul ki, ennek oka lehet az, hogy megpróbálják a betegek alkohollal vagy gyógyszerekkel kezelni a szorongást.

A pánikbetegség legyőzhető!

Több módszer létezik a pánikbetegség kezelésére. Az egyik leghatékonyabb a kognitív viselkedésterápia, amely során a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a negatív gondolatait, melyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelősek. Gyakorlatilag a beteg megtanulja átértékelni a pánikrohamot megelőző helyzetet. A terápia segítségével ki tud alakítani egy olyan védelmi mechanizmust, aminek a segítségével már korai stádiumban leállíthatja a rosszulléthez vezető folyamatot.

Súlyos esetekben alkalmaznak farmakoterápiát a pszichoterápia mellett, például antidepresszánsokat vagy nyugtatókat adnak a betegeknek. Továbbá a szakemberek a pszichoedukációt is fontosnak tartják, amely során a lehető legtöbb ismeretet átadnak a pánikbetegség természetéről, etiológiájáról, kezelési lehetőségeiről. A kognitív megközelítés szerint minél jobban ismerjük a problémát, annál hatékonyabban tudjuk kezelni.

A pánikbetegség kezelését sajnos megnehezíti, hogy a diagnózist sok esetben tévesen állítják fel. A rosszullétek ugyebár szervi megbetegedésekhez (pl. szívinfarktushoz) lehetnek hasonlatosak. A veszély ennek fordítottjában is fennáll: megeshet, hogy az orvos tévesen pánikbetegséget diagnosztizál egy olyan betegnél, akinél valóban valamilyen szervi eredetű probléma áll fenn. A pánikbetegség helyes diagnózisához fontos tehát, hogy először kizárjuk a szervi okokat.

Szerencsére ma már a betegség felismerése gyorsabb, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Egyrészt manapság sokkal szélesebb körben ismert, másrészt pedig egyéb mentális zavarokkal ellentétben a pánikbetegség kevésbé stigmatizáló, ezáltal többen mennek el orvoshoz ilyen tünetekkel.

Ha a pánikbetegség tüneteit észleled magadon, mindenképpen fordulj orvoshoz! Ha az orvos kizárta a szervi problémákat, és valóban pánikbetegséget állapít meg, nem dől össze a világ, ugyanis ma már léteznek hatékony gyógymódok. Vagyis „Dont’t panic!” – a probléma kezelhető!

Felhasznált források:

American Psychiatric Association. (2013). Anxiety disorders. In Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). https://doi.org/10.1176/appi.books.9780890425596.dsm05

Sáfrány, J. (2020). Szorongásos Tünetegyüttes és a Tanulmányi Előmenetel Összefüggései. Különleges Bánásmód - Interdiszciplináris Folyóirat, 6(2), 59–75. https://doi.org/10.18458/kb.2020.2.59

Haszon-Nagy Zs. (2019, February 28). Megfelelő terápiával akár heteken belül gyógyítható a pánikbetegség. Semmelweis Hírek. https://semmelweis.hu/hirek/2019/02/28/megfelelo-terapiaval-akar-heteken-belul-gyogyithato-a-panikbetegseg/

https://mindsetpszichologia.hu/dont-panic-amit-a-panikbetegsegrol-tudni-erdemes

Szerző: Rábavölgyi Nóra