Sajnos még manapság is rengetegen akadnak, akik a szakkollégium szó hallatán erősen elgondolkoznak, vajon pontosan mit is jelenthet. Kérdezgetik, miben más mint a kollégium, hogy lehet, hogy nem kötelező bent lakni? Akkor mitől kollégium? E helyett nem célom a szakkollégiumok pontos definíciójának megfogalmazása, sem a teljes spektrumuk bemutatása. Mindössze csak szeretném elmesélni, milyen pluszt tud adni az Illyés Sándor Szakkollégium egy ötödik éve, ízig-vérig ELTE-s számára.

Előkép

„És akkor miért leszel szakkolis?

A szakmaiság miatt, vagy a presztízs? - Biztosan benne van.- Újabb területek felfedezése, tudásvágy, a többet akarás? - Is.- De legyen inkább a társaság. Egy olyan közeg ahol mindent megvitathatsz, a felemás zokni viselésének jótékony hatásait is. Ahol felnézhetsz másokra, sok érdekes személyt ismerhetsz meg, s egy üveg bor mellett az életről alkotott fura teóriáikat. Ahol egy áttanult éjszaka utáni agyhalott állapotban is feloldódsz, továbbá hallgathatsz, szervezhetsz olyan előadásokat, amik még este is le tudnak kötni másfél órára úgy, hogy egyszer se nézd az időt. Olyan embereket, oktatókat, akik képesek pár óra alatt is fejére állítani a látásmódodat, és persze lánylétedre olyan felkavaró témákról szerzel a soknál is több információt, hogy napokig náci kollaboráns táborral álmodsz. De összességében egy kis családot keresel, akik majd segítenek válaszokat találni a bizonytalanságban.”

Az igazat megvallva, valami hasonló kezdéssel indítottam a Bibó István Szakkollégium felévtelijén, még négy évvel ezelőtt. Nagyon vonzott egy olyan inspiráló közeg, ahol nap, mint nap láthatom, hogy lehet ennél többet. Teljesen lehetetlen időmenedzsmentekkel, néha ugyan szétesve, de erősen, összpontosítva sokkal többet is ki lehet hozni magadból. Kisebb létszámos, inkább fejlesztő jellegű órákkal, ahol előtérbe tud kerülni az egyéni szükséglet is. Leginkább azonban egy olyan közegbe akartam kerülni, ahol hasonlóan motiváltak az emberek, törődnek egymással, és egy olyan szoros kapcsolati hálót alakítanak ki, ami az élet minden területén előrevisz, fejleszt. Ez az idézet azonban az Illyés Sándor Szakkollégiumba való jelentkezésemkor írt motivációs levél egy része, összefoglalja azt, milyen feltételezésekkel, elvárásokkal kezdtem meg az őszi félévet.

Bevonó

A bevonó egy integrációs esemény a frissen felvett kollégisták számára, ami egyrészt jelent egy személyes megismerést, de egyben egy kis kompakt ismertetést is. Nagyjából felvázolták, hogy hogyan zajlik, milyen íve van egy félévnek, bemutatták az Illyés különböző arculatait és, hogy mit is jelent pontosan idetartozni. Én ekkor már pár napja bent laktam a többiekkel, így amikor a bevonó végén megkérdezték, eddig hogy érezzük magunkat, ugyancsak a fenti idézethez nyúltam vissza, úgy éreztem már akkor pontosan azt kaptam amire számítottam.

Orientáció

Az Illyés Sándor Szakkollégium nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a szemeszterek mindenki számára egy jól felépített struktúraként álljanak össze, tisztába legyünk a saját elvárásainkkal, előre összegezzük a félévre kitűzött céljainkat. Részben ennek menedzselésére a volt tagok közül mentorokat választanak, akik segítenek ennek tisztánlátásában. Az orientációs beszélgetés egyfajta kihívás, mert valójából nem is olyan könnyű összeszedni mit várunk magunktól egy fél év lefolyása alatt. Ugyanakkor nagyon hasznos lehet előre összegezni, meghúzni azokat a pontos vonalakat amelyeket szeretnénk átlépni, sokat segített abban, hogy a fél év során a továbbiakban is folyamatosan rendszerezzem a teendőimet, és monitorozzam magam, hogyan állok a teendőimmel, hogyan változott, hogy mi a fontos számomra.

A szakkolis órák

Mivel a következő szemeszterben Erasmusra megyek, így gondoltam belecsapok a lecsóba, és a műhely mellett másik öt órát vettem fel. Amit mind az öt óráról el tudok mondani így elöljáróban, hogy szóljon az bármiről, mind hozzá tudott tenni az egyetemi tanulmányaimhoz, társas kapcsolataimhoz, világnézetemhez. A kevés fővel operáló kurzusoknak köszönhetőn, valóban meg tud valósulni az, hogy az órákon a személyes kérdéseinkre, problémáinkra – legyen az bármilyen sok – mindig választ kapunk. Nem beszélve arról, hogy valamilyen formában, szinte minden óra menetét magunk alakíthattuk, vagy az átbeszélt témák kiválasztása révén, vagy a beadandók témájának egyéni meghatározásával. Úgy érzem, ha az órák tematikájához kapcsolódó egyéni dolgaimmal elakadnék, mindig lenne kihez fordulnom, és a kérdéseim valóban figyelmes fülekre találnának.

Részvételi demokrácia?

 Az Illyés szervezeti felépítésének egyik fő pillére a teljes részvételre építő döntéshozatal. Természetesen ez a tagok változó aktivitásának köszönhetően sosem tud teljeskörűen megvalósulni, ugyanakkor a lehetőség biztosított. Mindenkinek adott az opció, hogy a számára fontos témák megvitatásában, elintézésében részt vegyen, s a közgyűlések alkalmával szavazzon a kollégium jövőjét meghatározó fontos kérdésekben. Ez egy igen hasznos tapasztalat lehetne számunkra, megélni, hogyan is működik valójában a részvételi demokrácia, ugyanakkor – s ezáltal a valós társadalmi képet alkotva hazánkról – koránt sem mozgatja meg mindenki fantáziáját a dologok alakításában való aktív részvétel. E mentén elindulva elképzelhetjük, hogy ha egy ilyen „apró” szervezetben is ilyen elméleti, s gyakorlati problémákba ütközik a közösségi szabályozás, akkor az országos szintű szervezés, megvalósulás mekkora komplexitást szükségeltethet. Igen fontos kérdés ezzel kapcsolatban, a hatékonyság, illetve a demokratikusság közötti értékválasztás, mivel az utóbbi sokszor az eredményes működésnek szabhat gátat. Itt és most nem célom kifejteni ezzel kapcsolatos álláspontomat, csak szertettem volna rávilágítani, hogy sokszor a felmerülő kérdések leküzdése politikai- ideológiai kérdésekkel kapcsolatos véleményütköztetéseket szükségeltet.

Szakmai motivációk

Szóval ez a helyzet, hogy iszonyatosan lusta tudok lenni, tudjátok sokkal könnyebb a sorozatnézést, önsajnálatot és a sokat alvást választani a kemény munka és a neki ülés helyett. Bekerülni egy közösségbe, ahol azt látod, hogy mindenki ezerfelé köti le a figyelmét, lavíroz az egyetem – munka – önkéntesség – szociális élet – énidő egységei között, iszonyatos motivációkat tud megmozgatni. Ha nekik sikerül, akkor nekem is fog. Akkor én is lehetek több, jobb, koncentráltabb. Bele merek vágni olyan dolgokba, amikhez eddig kevésnek éreztem magam, mert egyrészt látom, hogy ha nem is könnyedén, de megoldható, másrészt pedig itt – ha keresed – valóban megkaphatod hozzá a szükséges iránymutatást, támogatást. Nem azért fogsz demonstrátornak jelentkezni, TDK-zni, mert noszogatnak, hogy csináld, hanem mert látod, hogy másoknak is megy, megéri nekiveselkedni. És higgyétek el nekem, valóban megéri, már csak a tudat miatt is, hogy képes voltam rá, valamibe bele vágtam és végig csináltam egy kemény munkát.

A másik jelentős szakmai vonalat számomra a több szakhoz való tartozás adta. A szakkollégium pedagógus, gyógypedagógus, illetve pszichológus hallgatók számára is egyaránt lehetőségeket biztosít, ami számunka pedig azt teszi lehetővé, hogy mélyebb betekintést tehessünk a többi pálya magyar valóságába. Mind a három szakma igencsak kiemelt szerepet tölt be a társadalom formálásában, fejlesztésében, így mindenképp fontosnak találom, hogy hiteles és valós képünk legyen, ezek hazai helyzetéről, lehetőségeiről.

Társadalmi felelősségvállalás

Mindig is fontos volt számomra az önkéntesség, a közéleti részvétel és aktivitás. Inspiráló volt egy politikailag is aktív, illetve energiát nem kímélve segíteni akaró közösségbe csöppeni. Nem hittem volna, hogy a hétköznapokba is be tudok illeszteni egy rendszeres önkéntességet, de be kellett látnom, hogy bármi megoldható, és nagyon is megéri megoldani. Persze önző dolog ebből a szempontból megközelíteni, de – főleg, a mai gondterhes időkben – valóban sokat lehet meríteni ezekből az alkalmakból. Konzekvencia: bármilyen zűrös hetirendbe be lehet illeszteni egy kis jótékonykodást, amihez nagy segítség, ha olyan körökben mozog az ember, ahol sok lehetőséget ismernek.

Támogató közeg – instant család

A kollégium ezen oldala talán a bentlakók között tud megvalósulni leginkább, legalábbis én csak erről az oldalról tudok nyilatkozni, mert ezt tapasztaltam meg. Persze nem szeretnék túl idealisztikus képet festeni, két hónap alatt nem köttetnek életre szóló barátságok, de azt bátran kimerem jelenteni, hogy itt sosem vagy egyedül. Egy furcsa kis szimbiózis ez, ahol néha túl sok lehet a többiekből, de bármikor dönthetsz úgy, hogy most egy kis egyedüllétre vágysz, de valahogy mégsem döntesz így. Hogy csak néhány esetet említsek, ha hajnali egykor tudod meg, hogy hiányzás ellenére meg kell írnod egy jegyzőkönyvet, akkor ugranak, és instant kis kutatócsapaként előásnak neked minden segítséget, ha nem szeretsz egyedül ebédelni, főzni, mindig találsz valakit, aki szívesen szóval tart közben, ha pedig frusztrált vagy, esetleg kétségbeesett fél pillantásból észlelik és tényleg érdeklik őket a terheid, s hogy hogyan tudnának enyhíteni rajtuk. A felkavaró események közepette mindig találsz beszélgető partnert, kényes és mély témákat illetően is, de lehet szó meme-ekről, receptekről is és persze egy kis társasozásra mindig van idő.

Identitásképzés

Jelent-e valamit Illyésesnek lenni? Ilyen rövid idő alatt talán még nem, de azért mégis. Pár hónap alatt ez vált az életem mozgatórugójává, az itteni közösség, az építkezés, a fejlődés és nem utolsó sorban annak a sok szeretetnek, törődésnek a visszaadása, amit itt kaptam. Szeretném tudatosan fejleszteni magam, az énképem és ez a hely e törekvések melegágya. Eddig is tartoztam – s a mai napig tartozom – más motiváló közösségekbe, iszonyatosan fantasztikus barátaim vannak, akik az ismeretlenben is bátran követnének, de mégis nagyon újító volt megtapasztani egy ilyen szoros közösséget. Sehol sem tudtam még ilyen hamar megnyílni, és a fesztelenebb, bohóbb énemet adni már a kezdetek kezdetén. Soha nem tapasztalt figyelemmel és érdeklődéssel találtam szembe magam, de mindehhez az is hozzájárult, hogy olyan érdekes életutakat, missziókat ismertem meg, amelyek igen csak bővítették a látókörömet.

Lehet, hogy mindez így leírva túl szép, és mézes-mázos, de nekem, az életemnek pont ebben a szakaszában valóban sokat tudott adni, és ezt a sok jót szerencsére meg is tudtam élni, amiért nagyon hálás vagyok. Ugyanakkor, ahogyan a cím is mutatja csak akkor lehetsz részese igazán e szagos világnak, ha te is legalább ilyen lelkesedéssel viseltetsz irányukba.

Nem az a meglepő, hogy ilyen kedves emberek, hogyan tudnak ilyen kevés négyzetcentiméteren tömörülni, hanem, hogy ezt milyen hirtelen közvetlenséggel mutatják ki, mintha három nap ismeretség itt már három év lenne.

Írta: Sall Zsófia
Az ELTE jogász képzésének ötödik és a pszichológia BA képzésének első évfolyamos hallgatója