S. Nagy Zitát, az ELTE Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék oktatóját kérdeztem az április 3-i Transzperszonális pszichológia című előadásával kapcsolatban.
Mesélne néhány mondatban arról, hogy pontosan mivel foglalkozik a transzperszonális pszichológia? Miben különbözik ez az említett terület a többiről?
Ezekre a kérdésére a legnehezebb a válasz és néhány mondatban nem is lehetséges. Ennek oka, hogy a transzperszonális kifejezés megértése azt gondolom, hogy egy nagy kihívást jelentő folyamat. Természetesen léteznek definíciók, de egyrészt nincs teljes egyetértés ebben, másrészt ezek a meghatározások annyira absztraktak, hogy egy olyan "földi halandó" számára, amilyen én is vagyok, nehezen megragadhatók. Például Lajoie és Shapiro (1992) metadefiníciója szerint „a transzperszonális pszichológia az emberiség legmagasabb potenciáljaival, valamint egyesítő, spirituális és transzcendes tudatállapotok felismerésével, megértésével és megvalósításával foglalkozik.”
De mit jelent az, hogy az emberiség legmagasabb potenciáljai vagy az, hogy spirituális vagy transzcendens?
Elmondom, én hol tartok a megértés folyamatában. Ez szubjektív értelmezés, ami elméleti és gyakorlati tapasztatokból építkezik. A transzperszonális pszichológia is pszichológia, tehát az emberi működést komplex jelenségével foglalkozó tudomány. Mitől transzperszonális? E kifejezés szó szerinti jelentése 'személyesen túli', szokták a perszonális szint meghaladásaként is meghatározni. De vajon mi az, hogy személyes? Mit jelent a perszonális szint? Nekem a kettő „világ” (perszonális-transzperszonális) közötti különbség megértésében Jung és Maslow gondolatai adtak a legtöbbet. Ezt az előadásban majd részletesen kifejtem, nincs elég tér, hogy leírjam. Összefoglalva talán azt mondanám, hogy a transzperszonális szint egy más létezési forma, mint a perszonális. Amiben jelentőséget kapnak olyan élmények, amiknek a perszonális szinten nincs jelentőségük (vagy ott inkább csak problémákat okoznak). Ezeket transzcendens vagy spirituális élményeknek szokták nevezni. Ilyen lehet egy hívő ember mélységes megélése (nem csak gondolata!) arról, hogy Isten létezik és szereti őt. Spirituális élménynek tekinthető a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow élmény. A tudatmódosító szerek által kiváltott módosult tudatállapotok, illetve a szexuális orgazmus pillanatai is lehetnek transzcendens élmények (nem feltétlenül lesznek azok). Amikor valaki extázisba esik egy vallási összejövetelen vagy egy koncerten, vagy egy pszichoterápiás csoporton az is lehet transzcendens állapot. Összefoglalóan tehát ezek valahogy olyan élmények, tudatállapotok, amikor feloldódnak az énhatárok, és valamiféle egységélményt élünk meg tőlünk különálló vagy nálunk nagyobb egésszel. Ezek lehetnek nagyon szép élmények is, de az énhatárok feloldódása a tudat és tudattalan közti határok feloldódását is jelenti, így a tudatba betörhetnek olyan tartalmak, amikre a személy nincs felkészülve. Ez a legnagyobb különbség a transzperszonális és a perszonális szint között. Ugyanis ilyen spirituális élmények bármikor érhetnek, bárkit, azonban transzperszonális szinten az emberek ezeknek tudatában vannak, értik, hogy mi történik velük, ezek az állapotok számukra a mindennapi élet részei, azokat jól integrálták a mindennapjaikba és nem csak hogy nem okoz nekik alkalmazkodási nehézségeket (például a munkájukban, kapcsolataikban konfliktusokat, problémákat), hanem segítik növekedésüket, fejlődésüket és általános jóllétüknek alapkövei.
A transzperszonális pszichológia foglalkozik ezeknek a humán élményeknek, tudatállapotoknak a megismerésével, megértésével. Mivel ez is pszichológia, a személyiség működésének transzperszonális szintjének leírására és megértésére is kísérletet tesz. Amiben a legjobban eltér sok „perszonális” pszichológiától az az, hogy ezeket az élményeket természetes humán jelenségeknek tekinti, és nem betegségnek. Ugyanis nem az a betegség, ha valakinek vannak ilyen élményei, hanem ha ezek megakadályozzák, hogy valaki jól alkalmazkodjon vagy esetleg a személyiségének, működésének szétesését okozzák.
Egy másik nagy különbség a perszonális és a transzperszonális pszichológia irányzat között, hogy egy aktuális pszichés jelenség (például életvezetésben való elakadás, kötődési nehézség, párkapcsolati probléma, különböző fóbiák, pánikbetegség stb.) megértéséhez olyan lehetséges tényezőket is figyelembe vesz, amiket a klasszikus pszichológiai irányzatok többnyire kifelejtenek (például a magzati élmények, a születés élménye, létezés élménye, halálközeli élmények és természetesen spirituális élmények).
Hol találkozott először a transzperszonális pszichológia területével, mi keltette fel az érdeklődését?
Elméleti szinten már találkoztam a transzperszonális pszichológiával egyetemista koromban is, de akkor nem tudtam vele mit kezdeni, így semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottam neki. Azóta sem tudok nagyon sokat kezdeni az elméletekkel. Viszont a gyakorlati munkámban két helyen is találkoztam ezzel az irányzattal. Egyrészt Verseghi Anna által vezetett neuropszichológusi műhely az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben is ebben a szellemben működik. Ezt először én nem tudtam, hosszú évek kellettek mire felismertem. Ezen kívül önismereti folyamatomat egy olyan központban kezdtem meg (szintén úgy hogy nem tudtam, hogy ez mit jelent), ami transzperszonális szemléletű. Ez a központ a Kheiron Transzperszonális Tanácsadó Központ, amit Orosz Katalin vezet. Azóta már 12 éve élek és dolgozom ezekben a közösségekben. Szépen lassan növekedtem transzperszonális szemléletű terapeutává, úgy, hogy észre sem vettem. Nem maga az irányzat ragadott meg, hanem azok a terapeuták, a gondolkodásuk, terápiás szemléletük, akiket mesteremnek (Verseghi Anna és Orosz Katalin) tekintek. Egyszerűen azt láttam és magam is megtapasztaltam magamon, hogy körülöttük gyógyulnak az emberek, jobban érzik magukat, megélik, hogy növekednek, -röviden: egyszerűen egyre jobban vannak, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek gondjaik, problémáik, hanem hogy idővel ezekkel együtt tudnak egyre boldogabbak lenni. Számomra ez maga volt a csoda. Később jöttem rá, hogy ez nagyon szorosan kapcsolódik az ő transzperszonális szemléletükhöz.
Az Ön számára mi a legfontosabb ebben a megközelítésben?
Az elfogadás, nyitottság és szeretet olyan fokú része ennek az irányzatnak, mint semmilyen másiknak. A transzperszonális pszichológiai felvállaltan értékközpontú pszichológia, nem semleges és nem objektív. Ezáltal melegséggel teli, emberi, amiben lehet nem félni. Kifejezett (explicit) érték a létezés és a szeretet, és az ezáltali kapcsolódás. Szerintem ez gyógyító hatású, ilyen közegben lehet igazán növekedni, kibontakozni és egyre boldogabbá válni.
Milyen lehetőségeket lát a transzperszonális pszichológiában?
Az igazi mély gyógyulás, átfordulás lehetőségét látom benne, még a legmélyebb pokolból is. Nem csak egyéni szinten, hanem a társadalomban is, ezáltal elősegítve a hétköznapi emberek igazán boldoggá válásának lehetőségét.
S.Nagy Zita bővebben is kifejti a transzperszonális pszichológiával kapcsolatos ismereteit az ELTE Illyés Sándor Szakkollégium által szervezett Meccéspontok előadás keretein belül. Az esemény időpontja április 3. 18 óra, helyszíne az ELTE Izabella utcai épülete.
Szerző: Zách Boglárka
ELTE Illyés Sándor Szakkollégium
