A koronavírus okozta járványhelyzet mindannyiunk életébe számos változást hozott. De milyen problémákkal találhatják szembe magukat azok, akik kisgyermeket nevelnek? Dr. Kolosai Neddával, erről beszélgettünk. Dr. Kolosai Nedda az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Neveléstudományi Tanszékén dolgozó pszichológus, oktató, a Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat főszerkesztője. Első diplomáját tanító szakon szerezte meg, így a pedagógusi munkához szükséges pszichológiai szempontokat is ismeri és tanítja. Ő maga is édesanya, két lány gyermeket nevel, így több nézőpontból is szemléli a kialakult helyzetet, tapasztaltalja az ezzel esetlegesen együtt járó nehézségeket.

Dr. Kolosai Nedda, oktató, pszichológus

A jelenlegi járványhelyzet mindannyiunk életében hozott változásokat. Mit gondol, milyen specifikus problémákkal találhatják szembe magukat a kisgyermeket nevelő szülők?

Az egyik specifikus probléma, hogy 24 órában kell a gyerekeikkel lenniük. Szerintem nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az óvoda nem otthon, az otthon nem óvoda, az iskola nem otthon és az otthon nem iskola. Most a szülőknek mégis olyan, akár pedagógusi szerepköröket kell ellátniuk, amelyeket korábban nem. Úgy kell szervezniük az életüket, hogy ha otthonról dolgoznak, akkor megteremtsék azokat a tereket és azt az időt, ahol és amikor el tudják végezni a munkájukat. Ez már önmagában stresszforrás lehet. Viszont ez a stresszforrás személyiségfejlesztővé válhat, amennyiben képesek vagyunk a megfelelő megküzdésre. De ehhez természetesen meg kell találnunk azokat az építőkockákat, az erőforrásokat, amik képessé tesznek minket a megküzdésre.

Hogyan küzdhetünk meg ezzel a helyzettel?

Nagyon fontos, hogy kialakítsunk egy ritmust, egy időbeosztást. Lehet, hogy eddig nem mindig szerettük, de megvolt a napunk ritmusa. Jelenlegi helyzetünkben fontos, hogy ha ki is használjuk azt, hogy most tovább alhatunk, akkor is meglegyen a napi rutinunk. Ez kisgyermekek esetében kiemelten fontos! Természetesen az idősebb korosztály mentális egészségének megőrzésében is segít a napi ritmus kialakítása. Ebbe beletartozik az, hogy nagyjából mikor fogunk enni, és mikor fogunk pihenni, de ugyanúgy az is, hogy kinek mi a feladata az otthoni teendők közül. Ha mindenki otthon van egész nap, akkor a háztartással járó teendőkből is több lesz, de legalábbis megváltoznak. Gondoljunk csak bele, most minden étkezésünket otthon fogyasztjuk el, ami megváltoztathatja az eddig megszokott konyhai teendőink mennyiségét. Én azt javaslom, hogy készítsen a család egy közös órarendet, akár olyan részletességgel, hogy éppen ki indítja be a mosógépet, vagy ki mosogat el aznap. Természetesen ezektől el lehet térni, de fontos, hogy a sarokpontok megjelenjenek, ezáltal kiszámíthatóvá, átláthatóvá váljanak a napok és a teendőink. Ne felejtsük el az én-időket sem. Ezeket is beszéljük meg a családon belül, hogy mindenkinek lehessen saját ideje, és természetesen ezeket az időket adjuk is meg egymásnak.  

A jelenlegi helyzetben nemcsak a szülők dolgoznak otthonról, de a gyermekek is otthon tanulnak. Hogyan segíthetik a szülők a gyermekeket, hogy hatékony legyen az otthoni tanulás?

Most mindenképpen megváltoztak az egyes családi szerepek, különösen a kisiskolás gyermekes családokban, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor a szülőnek muszáj részt vennie a gyermeke tanulásában, például fel kell vennie, ahogy megold egy feladatot a gyerek. 

Alapszabály, hogy a szülő mindig maradjon a gyerekének a szövetségese, tehát ő a gyerekének az anyukája/apukája, nem pedig a tanítója vagy óvodapedagógusa, még akkor sem, ha egész nap tanulnia kell a gyerekével. Nem jó ezt mondani, de a szülő a legrosszabb tanítója a saját gyerekeinek, hiszen rájöhetünk, hogy a gyerekünk lehet, hogy mégsem a világ legokosabb gyereke, az “órán” való figyelmetlensége a gyereknek pedig plusz konfliktusforrás lehet a családban. Szerintem a szülőknek nem kell mindenhez érteniük, legfontosabb feladatuk az, hogy segítsék a gyerekeiket a saját feladataik menedzselésében. A szülőnek nem kell tanárnak lennie, viszont fontos, hogy a gyerek számára mindig elérhető legyen, megkérdezhető legyen, ha a gyerek valahol elakad a tanulásban. A legjobb az, ha indirekt módon tudunk ilyenkor segíteni, megmutatva, hogy hol érdemes keresnie a választ, mintsem, hogy a végleges megoldást áruljuk el. Viszont véleményem szerint, ha azt látjuk, hogy a gyerek túl van terhelve, és már nem bír a rázúduló feladat mennyiséggel, az sem probléma, ha mindent elmondunk a feladatról. Ilyenkor akár a részletes megoldást is elárulhatjuk, hiszen így a gyerek azt tanulja meg, hogy mi hogyan gondolkodunk, és néhány ilyen alkalom után már ő is tudni fogja a megoldást a feladatra. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mivel sajnos rengeteg olyat hallok, hogy a gyerekek semmilyen támpontot nem kapnak a feladatukhoz, illetve túl sok feladatot kapnak és ilyenkor fontos, hogy ne hagyjuk őket magukra ebben a szituációban. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy maradjunk a gyerekeink szövetségesei.

Léteznek esetleg játékos módszerek, melyekkel a szülők segíthetik a tanulást?

Itt szeretném megint hangsúlyozni, hogy nem a szülők feladata, hogy kitaláljanak játékos tanulási módszert a gyerekük számára, miközben home office-ból dolgoznak és háztartási feladatokat is ellátnak. Ettől függetlenül, szerintem azok a jó feladatok, amik átvezetnek a háromdimenziós térbe. Egy elsős osztálynak olvasás órán például úgy kellett feldolgoznia egy mesét, hogy elkészítették sóliszt gyurmából a szereplőket, rajzoltak hátteret, majd pedig egy pár perces filmet készítettek, amiben önállóan elmesélték a mesét. Ezzel máris összekötötték az olvasás órát a rajz és technika órával, és így a gyerekek se felejtik el egyhamar ezt az élményt. Pont ez az otthoni tanulás előnye, hogy a feladatok így komplexebbé válhatnak. Illetve ez nemcsak a kisgyermekeknél, az idősebb korosztálynál is beválik. A hallgatóink az egyetemen kaptak egy interjú feladatot, ahol az előző generációt kell megkérdezniük a gyermekkori játszási szokásaikról. Rögtön érdekesebbé válik, ha nagymama megtudja mutatni a fényképeken, hogy kikről beszél, vagy pedig a helyszíneket megismerhetjük, bejárjuk, és láthatjuk, hogy hol játszottak a nagyszüleink gyerekként. A lényeg szerintem az, hogy amennyiben az óra, a tantárgy célját szem előtt tartva újra gondoljuk, azt, a jelenlegi helyzetre, lehetőségekre adaptálva és ilyen típusú feladatokkal gazdagítjuk, akkor hatékonyabb lehet az oktatás.

Ahogyan korábban már szóba került, a jelenlegi helyzet számos okból stresszforrást jelenthez. Milyen játékok lehetnek alkalmasak arra, hogy csökkentsék vele a szülők az esetlegesen kialakult feszültséget?

Itt is levenném a terhet a szülőkről, hogy könyveket kelljen olvasniuk arról, hogy hogyan kell jól játszani a gyerekekkel. A hangsúly szerintem ott van, hogy együtt legyünk, és legyen egy olyan része a napnak, amikor van lehetőségünk a közös élményekre, gondolok én most a közös sétára vagy biciklizésre. Szerintem jelen helyzetben a legjobb időtöltések azok, amiket szabad levegőn lehet végezni, - természetesen a megfelelő óvintézkedések betartásával,-  mert nagyon sokat vagyunk most a virtuális térben. Én nem találnék ki előre játékot, persze vihetünk focilabdát, vagy társasjátékot, de a lényeg, hogy együtt legyünk szabadon. Ez különösen fontos 12 éves kor alatt, hiszen ilyenkor fejlődik leginkább az agyunk, így a gyerekeknek szükségük van a mozgásra szabad levegőn, hogy a tüdejük minél jobban el tudja látni az agyukat oxigénnel. A mozgás mellett sokat beszélgetnék a gyerekekkel, bizonyos kutatások szerint az étkezések közbeni családi beszélgetések hatékonyan fejlesztik az intelligenciát.

Otthon pedig az életkorhoz és érdeklődéshez alkalmazkodva választanék, lehetőleg nem virtuális játékot. Hogy egy példát mondjak, játszhatunk olyan játékot, hogy a homlokunkra ragasztunk egy lapot, amire ráírunk valamit. Egy személy nevét, egy mesefigurát, egy dal címét, úgy, hogy mi ne lássuk a sajátunkat és a többieket kérdezgetve kell kitalálni, hogy kik is vagyunk. Ez egy 20 perces játék mindösszesen, de nagyon jó szórakozás lehet az egész családnak, sok-sok nevetéssel. Itt említeném meg a humor fontosságát, hiszen a nevetés mindig összehozza az embereket. Illetve nagyon kicsi gyerekeknek szabadon mesélnék könyvek nélkül, hogy láthassuk egymás arcát. Ez most nagyon fontos, hogy egymásra nézzünk, felvehessük a szemkontaktust, figyeljünk egymás rezdüléseire, hiszen az online kapcsolattartás ennek lehetőségét veszi el tőlünk. Tehát összefoglalva olyan játékokat játszanék, ahol látjuk egymást, ahol együtt vagyunk, ahol tudunk egy kicsit együtt gondolkodni, a másik perspektíváját felvenni, ahol tudunk reagálni a másikra. Hogy egy személyes élményt osszak meg, a 20 éves lányom is arra emlékszik legjobban, amikor fejből meséltem neki óvodás korában. Ilyenkor ő alakíthatta a történetet, rakhatott bele szereplőket, mondatokat. Ezekre a mesékre gyakorlatilag szó szerint emlékszik. Ráadásul mindez a felnőttek számára is mentálhigénés jelentőségű, mi a férjemmel a végén versenyeztünk, hogy ki meséljen aznap a gyerekeknek mert minket is feltöltött az a 10 perc, amíg együtt voltunk és meséltünk.

Kiegyensúlyozott élet a karantén alatt – Tippek a szülőknek (Készítette: Kasza Roland Nova)

Hogyan tudják a szülők segíteni gyermekeiket a kortársakkal való kapcsolattartásban? Milyen módszerek, játékok lehetnek erre alkalmasak?

Mindenkinek érdemes kialakítania azokat a megoldásokat, amelyek a saját közösségi élményeiket biztosítja: például virtuális filmklub, olvasókör és hasonlók. Az óvodásoknak és kisiskolásoknak különösen nehéz most a kommunikáció és felvenni az új élet ritmusát, hiszen ők eddig napi több órát kortársakkal töltöttek. Az óvodásokkal kapcsolatban hallottam egy olyan módszert, hogy egy szülő videóhívás során felolvas egy mesét. A gyerekek meghallgatják, majd pedig a mese után tudnak egymással beszélgetni róla, vagy épp megmutathatják a többieknek a rajzaikat a meséről. Egy ehhez hasonló megoldás megteremti a gyermekeknek a közösségi élményt, amit igényelnek, hiszen ez a fajta kommunikáció közös élmény köré szerveződik. Hogy visszakapcsolódjak a családi órarendhez, ezeket a programokat is érdemes belevenni a napi programba.

Mit ajánlana a szülőknek, honnan merítsenek ötleteket az otthoni időtöltésekkel kapcsolatban?

Mi egyetemista hallgatókkal többféleképpen gondolkodunk ezen. Egyrészt összeállítottunk egy játékgyűjteményt szülőknek, amit egy, vagy két gyerekkel játszhatnak. Ez a gyűjtemény egyelőre szerkesztés alatt áll, amint elkészült közkinccsé tesszük. Másrészt minden kurzushoz kapcsolódóan újra gondoltunk kulturális lehetőségeket.

Korábban említette, hogy a Hetedhét Játékmúzeummal együttműködve gyermekeknek szóló foglalkozásokon dolgoznak. Mesélne egy kicsit erről a projektről?

Mi 2017-ben készítettünk egy komplex múzeumpedagógiai foglalkozást, amivel az volt a célunk, hogy óvodás gyerekek is élvezzék a múzeumban eltöltött időt. Most mindezt virtuálisan is megvalósítottuk, múzeumpedagógus kolléga és 180 egyetemi hallgató segítségével. Összeállítottunk egy 10 perces hanganyagot, melyben a szülő és a gyerek végig hallgatnak egy mesét, közben lehetőségük van virtuális sétát tenni a múzeumban. Az anyagot azonnal teszteltük a jelenlegi helyzet miatt hallgatóink közelében lévő óvodás, kisiskolás gyerekekkel: és imádják.

Itt találják a múzeumi virtuális séta lehetőségét:

https://my.matterport.com/show/?m=yyetCEFiSQN

Itt pedig a hozzá tartozó hanganyagot:

https://drive.google.com/file/d/1RtmJe9LbAnc6bMW9Wu4ezsqr1P70NFEG/view?usp=sharing

Egyetemi oktatók, múzeumpedagógus, valamint az ELTE TÓK hallgatóinak közös, egy hónapos munkájának nyomán készült el a mini múzeumpedagógiai foglalkozás, amelyre büszke vagyok. A hallgatók kreatív ötletei nyomán további játékokat is beépítettünk a múzeumi élménybe.

Például megkeresni egy kiállított játékbabát, és ruhát készíteni, rajzolni neki. Ez akkora sikert aratott, hogy a szülők elkezdtek valóban ruhát varrni a babának, és végül olyan sok fénykép érkezett, hogy jeleznünk kellett, ez csupán egy gyerekfeladat. Szeretem ezt a történetet, mert ebből is látszik, mekkora ereje van a meséknek, és mennyire be tudunk vonódni ilyen módon, hiszen olyan dologgal foglalkozhatunk, amihez valójában kedvünk van, örömöt okoz.

Óvodások a Hetedhét Játékmúzeumban

Zárásként mit tanácsolna a szülőknek a jelenlegi helyzet kapcsán?

Azt, hogy bármilyen nehéz is most ez, kreatív módon, újra gondolva megtalálni azokat az utakat, amelyek segítségével ehhez az új világhoz tudunk alkalmazkodni. Régóta pillanatok alatt, gombnyomásra jutunk rengeteg információhoz távoli országokról, távoli emberekről. A jelenlegi helyzetben lehetőséget kaptunk arra, hogy megálljunk és odafigyeljünk azokra az emberekre, akik most mellettünk élnek.

Az interjút Molnár Eszter, Novák Gabriella, a leiratot Kasza Roland Nova készítette. (ELTE Illyés Sándor Szakkollégium)